VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
45 veket részesítik előnyben, s különböző megoldásokat alkalmaznak az eltömődés megakadályozására. ZETSCHE ÉS NEWMAN (1966) 1962-ben beállított kísérleteikben 1,3 cm átmérőjű műanyagésövekkel dolgoznak. A cső oldalán fúrással alakították ki az 1,5 mm átmérőjű nyílásokat, egymástól 30 cm távolságban. A cső anyaga polietilén. A nyílásokat leghelyesebbnek tartják a cső oldalán elhelyezni, mivel a fent elhelyezett nyílásokat a külső talaj, mig az alul elhelyezet - teket a csőbe jutó talaj szemcsék tömhetik el. Ők ugyancsak a nagyobb nyílások kisebb eltömődési veszélyéről számolnak be. BUSCH ÉS KNEEBONE (1966) 1963-64-ben végezték vizsgálataikat az előbbivel azonos cső- és nyilásátmérővel, az utóbbiakat azonban ritkábban, egymástól 75 cm-re helyezték el. DAVIS (1967) a kaliforniai Riversideban több felszín a- latti berendezést hasonlított össze, elsősorban a nedvesitő- csövek kialakítása szempontjából. Próbálkozott perforált PVC csővel, amelyet habszivacs szürőanyaggal vett körül. A megoldás nem vált be, mivel a vízből a habszivacson vas vált ki, továbbá a gyökerek belenőttek a habszivacsba és akadályozták a viz egyenletes szétterjedését. Vizsgálatot folytatott olyan vezetékkel, amelynek anyaga hajlékony PVC, és amelyben kifolyó nyílásokkal ellátott merev műanyag betétek vannak. E nyílásokat ugyanebből az anyagból készült fülek takarják az eliszaposodás meggátlására. E konstrukcióval jó tapasztalatokat szerzett. Egy következő megoldás vékony polietilén csővel működik, amelynek gerincébe hosszanti irányban műanyag zsineget sajtoltak. A nyílások ezen helyezkednek el. Égetett agyagcsővel kombinált műanyag csőkonstrukció vizsgálatát is elvégezték. Ennél a vezetékek hosszában 30 cm
