VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
28 BOBCSENKO kísérletei szerint a vakondcsöves altalajöntö- zés 15 %-osnál nagyobb termésnövekedést eredményezett,az őszitéli csapadék vakondcsövek általi összegyűjtése további 35-40 %-ig terjedő termésnövekedést hozott. Az üzemszervezési előnyöket illetően megemlíti, hogy a vakondcsöves öntözéssel kapcsolatos munkák az év kevésbé munkaigényes időszakaiban végezhetők. A legnehezebb munkát, a vakondcsövek kihúzását késő ősszel, sőt télen is el lehet végezni, amikor a talaj még nem fagyott át mélyen. A lazítások egy része szükségtelen, mivel felszin alatti öntözésnél nem alakul ki az öntözés utáni talajkéreg. Ezért nemcsak a munkák oszlanak meg az év folyamán egyenletesebben, hanem a traktorvonóerő- szükséglet is a legkisebb lesz más öntözési módokhoz viszonyítva. A vakondcsöves felszin alatti öntözőberendezésben a vakondcsövek vízellátása általában nyílt árkokból történik,25-35 cm nyomáson. A csövek mélysége 40-55 cm, a köztük lévő távolság- talajtól függően 55-100 cm, hosszúságúk miatt nagyon változó lehet a talajtól, a terep lejtésétől függően. Általában 100 m körüli hosszakat alkalmaznák kisesésü területeken.A csövek átmérője ásványi talajokon 70-120 mm, tőzeghen 160-250 mm [BOBCSENKO, 1956/2, 1957; NIKOLAEV, 1967, TE0D0RU,1969;MARJAI- PERÉNYI, 1965]. A nagyobb átmérőjű járatok állékonyabbak. A már megismertek mellett a vakondcsöve.s öntözés lényeges hátránya mutatkozik a csövek nedvességeloszlásában. Szilárd csőfal hiányában a vakondcsövek viz szállítása az intenzív elszivárgás következtében rohamosan csökken, ami a csőmentén rendkívül egyenetlen vizelosztást eredményez. Ugyanennek tulajdoníthatóan a lefelé irányuló szivárgás is fokozott [tEODO- Rű, 1969]• Tipikus beázási képet mutat a 2. ábránk. mig a 3. ábra a tápcsatornából való távolság függvényéban mutatja a {hosszmenti) nedvességeloszlás változását.
