Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
86 III. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG Bendefy idézett munkájában egyenként, igen részletesen ismertette az MTA Könyvtárának Kézirattárában őrzött és általa Mikoviny kéziratos térképeinek tartott vázlatokat a hozzájuk fűzött következtetéseivel és megállapításaival együtt, melyek jórészt megegyeznek „A Balaton évszázados partvonalváltozásai” című, 1969-ben kiadott könyvben kifejtettekkel. Mivel Bendefy Mikoviny megyei térképeivel foglalkozó művét, az említett könyv általa írt fejezeteiben, valamint a hivatkozott dolgozataiban foglaltakat sokan mindmáig forrásértékűnek tekintik, úgy gondoljuk, hogy hasznos szolgálatot teszünk, ha az ezekkel kapcsolatos észrevételeinket összevontan ismertetjük. Az akadémiai kézirattári térképvázlatok kézírásait és rajzolatait Mikoviny Sámuel „Plan der Ungarischen Mährischen und Schlesisen Granitz...” című kéziratos térképének kézírásával és rajzolatával hasonlítottuk össze87, mivel ezt a térképet katonai megbízásból vitathatatlanul saját kezűleg készítette, s aláírásával hitelesítette, mint a királyi-udvari kamara geometrája és architektora. Megállapítottuk, hogy a térképvázlatokon lévő kézírások és rajzolatok nem egyeznek meg (nem azonosak) Mikoviny kézírásával és rajzvonásaival, tehát egyiket sem ő készítette. A térképvázlatokat egymással is összehasonlítottuk és arra a következtetésre jutottunk, hogy kettő kivételével azok más-más személytől származnak. Csak az Mo 13. és Mo 14. térképvázlat származik egyazon szerzőtől, mégpedig úgy, hogy az Mo 14. jelűt a Mo 13. jelű után, annak „tisztázata”-ként készítette el. Bendefy az utóbbi két térképvázlathoz különböző magyarázatokat fűzött és belőlük a Balaton korabeli vízállására vonatkozó következtetéseket vont le (1976c). A Mo 13. jelűről többek között a következőket írta: ,,Egyike azoknak a kéziratos térképeknek, amelyekről Römer Flóris 1861 táján azt közölte, hogy... a Balaton belsejében, Udvaréitól és Szepezdtől DK-re, a partoktól nem messzire ez a felirat... olvasható: Ao 1727 XXXXXXX Rudera muri p[er] piscatorem inventa azaz: 1727-ben (az x-ekkel megjelölt helyen) egy halász (a vízből kiemelkedő?) falmaradványokra talált. Az Mo 14. jelű Mikoviny-féle térképen teljesen hasonló felirat látható. Ugyanezt a megjegyzést találjuk a bécsi National Bibliothek... C 70-75.sz. 1755 körül készült vezérkari térképen is. E térkép balatoni részlete Mikoviny felmérése alapján készült. A felirat itt így hangzik: »Lacu decrescente Rudera Muri [sunt inventa]«. ugyanezeken a térképeken jegyezte fel első ízben Mikoviny azt a nagyon fontos tényt is, hogy 1732-1735 táján a Balaton legnagyobb mélysége - hat lábat tartalmazó öleket értve - 6 bécsi ö/.”88 Az idézetben foglaltak sem a Römer Flórisra való hivatkozás, sem pedig az 1755 körül készített térkép tekintetében nem felelnek meg a tényeknek. Römer ugyanis a Vasárnapi Újság 1888. évi 45. számában „Felszólítás a Balatonban fölfedezett kőfal érdekében” címmel a következő szöveget jelentette meg: „Azon térkép, melyet 1769-ben Müller Ignácz őrnagy kiadott és M. Terézia valamint 11. József fejedelemnek ajánlott, alkalmasint a ritkábbak közé tartozik. E térképen Szepezd és Örvényes között a Balaton 1'A-e táján a tihanyi kolostor irányában egyenközű vonalokkal jeleltetik egy nagyobb kőfal, mely közt és a part között ez áll: Lacu decrescente; a falon belül pedig Rúd muri (?) azaz Rudera muri. - Az akadémiai kézirattárban azonban találtam két, majdnem egyenlő, kézzel rajzolt térképet, de évszám és a rajzoló neve nélkül, melyeken az idézett helyeken ez áll: Ao 1727 Rudera muri per Piscatoren inventa. — Egy évet a tihanyi apátságban töltvén, 87 A térkép, amelyet Mikoviny saját pontos felvételei alapján rajzolt, színes fénymásolatban megtalálható a Hadtörténelmi Térképtárban, Kriegsarchiv Kartensammlung B.IX.c.662. jelzetszámon. Az 1742-1744. években készült. Mérete: 70,7cm x 6,7 cm. Méretaránya: 1:160000. 88 Bendefy és V. Nagy (1969) a térképen feltüntetett „Rudera muri” (falmaradványok) helyén a tihanyi apátsági alapítólevélben megnevezett Losta sziget egykori létezését tételezte fel.
