Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig

A SIÓ A 16-18. SZÁZADI TÉRKÉPEKEN

79

Marsigli művének vízrajzzal foglalkozó részében áttekintő táblázatot közölt mindazon folyókról, amelyek a Dunába ömlenek. Ebben a táblázatban - a Deák Antal András által közöltek szerint71 - Marsigli azt írta a Sárvízről, hogy az Magyarországon, a Dráván innen folyik a Dunába, nagyságát tekintve a Lajtához és a Rábához hasonlóan III. osztályú, s hogy Tolna megye...(sic!) hegyéből ered, és 25 mérföld után Bátaszék alatt, Dunaszekcsőnél torkollik a Dunába. Deák megjegyzése szerint Marsigli adós maradt a hegy nevével - ami természetes, mivel Tolna megyében nincsenek hegyek, és a Sárvíz sem a megyében ered — és a Duna részlettérképére is tévesen rajzolta be a torkolatot. Ezek is arra utalnak, hogy a Balaton környéki vízrajzi viszonyokról csak hallomásból voltak ismeretei, amelyek azonban a múltbeli vélekedések szempontjából érdekesek is lehetnek. Marsigli a Duna vizének

Mikoviny Sámuel (1700-1750) aláírása. A jeles mérnök Bél Mátyás „Notitia ...” c. munkája számára több magyarországi vármegye térképét készítette el

mozgásformáival foglalkozva egyebek között a következőket írta: „...a sziklák, amelyek gyakran a hegyek között a víz htját állják, mélyedéseket, víznyelőket rejtenek, ezek a víz körkörös, vagy inkább spirál vonalú mozgását váltják ki... ezek a Duna felső-ausztriai szakaszán gyakoriak. Többek között híres az, amely Linz alatt látható - a közhiedelem szerint a Magyarországon található Fertő-tó is így keletkezett. Van egy másik is, de ez kisebb: Komárom alatt, Almás falu közelében, melyről azt tartják, hogy Magyarországnak, a Dráván inneni részén a hegyek között lévő'Balaton ennek köszönheti eredetét." Az ilyen, ma már megmosolyogtató vélekedések azt tükrözik, hogy mennyire nem ismerték elődeink háromszáz évvel ezelőtt a földrajzi környezetüket.

A Balaton és a Sió valósághű térképi ábrázolásának feltételei csak a törökök kiűzése, majd a vármegyei igazgatás visszaállítása után, 1730 körül teremtődtek meg, amikorra kezdett kialakulni a földmérő- (geometra) és mérnök- (mathematicus) képzés is. Ismereteink szerint ezt követően készültek először helyszíni mérések alapján részletes birtok- és birtokközpont térképek a Sió középső és a Zala alsó szakaszáról, melyeket a későbbiekben részletesen ismertetünk.

A Sió 18-19. században történt felméréseinek, térképezésének, szabályozási terveinek ismertetése előtt szükségesnek tartjuk azokat a problémákat bemutatni, amelyek az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Bél Mátyás „Notitia...”-jához tartozó térképvázlatokkal, illetve az MTA Könyvtárának Kézirattárában őrzött vázlatokkal kapcsolatosak.

Bél Mátyás „Notitia Comitatuum Veszprimiensis Simighiensis et Szaladiensis” c. kéziratának másolatában két térképvázlat található: az egyik Veszprém megyét, a másik a nyugati Balaton-részt ábrázolja. A Veszprém megyét ábrázoló térképvázlaton a Balaton egész terjedelemében, a Sió pedig teljes hosszában látható. E vázlatokat először Lukács Károly tette közzé (1942, 1943) és a következőket írta róluk:

„Bél sokszor és sokfelé utazott, s így saját szemével is sokat látott. Ha csillagászati segédeszközökkel készült térképét - aminőt Mikoviny földmérő — nem is csinált, de a koráig megjelent magyar térképeket mind ismerte... Amellett Mikoviny is az ő ajánlatára kapott megbízást a térképek szakszerű elkészítésére. Mikoviny mű71 Deák 2004. 401. p„ 419. p.