Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A SIÓ A 16-18. SZÁZADI TÉRKÉPEKEN 77 már kiöblösödések jelennek meg, sőt a déli part sem teljesen egyenes vonalú. A Tihanyi-félsziget csak igen kis mértékben nyúlik be a tómederbe, és Tihannyal (Tyhon) szemben a déli parton Fonyód (Fonot) szerepel. E két helységnéven kívül még Kenését (Keneize), Siófokot (Fotz) és Keszthelyt (Cestel) jelölő ábra, ill. felirat látható a tó körül. Stier a térképen három Balatonba torkolló vízfolyást tüntetett fel: a Zalát (Sala fi.), egy Veszprém felől folyó nagyobb vizet és a déli parton egy rövid patakszerűséget Öreglak (Lack) felől. Ez utóbbiakat név nélkül. Mindössze egy olyan vízfolyást ábrázol, amely a tóból ered: Kenésétől E-ra folyik ki a Balatonból a Sárvíz, amely „Stuhl Weisenburg, Venez, Alap, St. Martin, S. Agatha, Dorbe, Otzora, Simathora” néven feltüntetett helységek mentén folyik le a Dunába, amelybe Bátaszéknél (Pataszek) torkollik. A Sió és a Velencei-tó nem szerepelnek a mappán. A Balaton közepén nagy betűkkel olvasható „Balaton Lacus”. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a nagy kiterjedésűnek feltüntetett Fertő-tó rajzába szintén csupa nagy betűkkel beírva a „Peisonis Lacus” szerepel. N. L. Sanson 1696-ban Párizsban kiadott térképén is látható egy a Balatonból eredő vízfolyás Fűzfő tájékán, mely a Sárvízbe (Zarwiza fi.) torkollik Székesfehérvártól délre és a Zala is fel van rajta tüntetve az Ormándi-vízzel együtt. Jóllehet Fűzfő környékén a topográfiai adottságok miatt semmikor sem lehetett természetes lefolyása a Sárvíz irányába, magának a vízfolyásnak a feltüntetéséből arra lehet következtetni, hogy a 17. század második felében elkezdődött klímaváltozás következtében a Balaton környékén megváltoztak a vízjárási viszonyok. Ha rossz helyen is tüntette fel Stier és Sanson a kifolyást, az ebben az időben állandó lehetett. Ezt a következtetésünket megerősíti J. Ch. Müller 1709-ben Bécsben nyomtatott és többször kiadott Magyarország térképének Balaton környékét ábrázoló része. Térképén69 a Balaton partvonala a valósághoz hasonló, s az egykori gamászai csárda közelében egy, a tóból eredő vízfolyás van feltüntetve, amely mellé a jobb oldalon a tó partjától kezdődően „Sarand fl”, azaz Sarand folyó van írva. A vízfolyás Maros nevű településtől kezdve egészen Simontornyáig (a térképen „Symontornya”) a mai Sió vonalát követi, ahol a Sárvízzel (a térképen „Sarvitz”) összefolyva szigetet képez, melyen várként jelezte Müller Simontornyát. A térképen Simontornya és Mezőkomárom között van feltüntetve egy vízfolyás (Koppány v. Kapos?) „Sió fl” felirattal, mely a „Sarand” folyóba torkollik. Ez a térképi ábrázolás hasonlít Csákány előzőekben idézett, 1690-ben kelt írásához, mely szerint a „Kapos a Koppányból ered és a Balaton tavából táplálkozó Saárfolyóval együtt Siónak neveztetik” és ez is alátámasztja azt az előzőekben kifejtett következtetésünket, hogy a Sió név használata a 17. század utolsó évtizedeiben kezdődött el Simontornya környékén. Azt nem tudni, hogy Müller Sarand folyó elnevezése honnan származik, mivel ez a név régi írásokban nem fordul elő, ezért csak valószínűsíteni lehet, hogy így akarta megkülönböztetni ezt a szintén Sár-nak nevezett vízfolyást a másik Sárvíztől (Sar-ander, röviden Sarand). A Sarand és a Sió név Müller térképéhez hasonló formában található meg G. de I’Isle 1717-ben megjelent Magyarország-Erdély és Szlavónia térképén (Sarand R, Sió R.). Ugyancsak „Sarand flu” név van felírva a Balatonból széles tölcsértorkolattal kifolyó vízfolyás mellé J. van Matthey 1730-ban, a Balaton északkeleti feléről szerkesztett térképén. Mindhárom térképen, különösen pedig MATTHEY-én helyesen tüntették fel a Kabóka-patakot, más néven a Tiszta-víz nevű vízfolyást név megjelölése nélkül. Müller térképén a Sarand folyó mellett a következő településnevek találhatók meg: Fok, Fok-Sabati, Maros, Mezőkomárom, Hídvég és végül a szigeten Symontornya. Feltűnő, hogy a helyet tekintve jól elhelyezett és helyesen írt helynevek közül hiányzik Ozora. A Balatonból eredő Sió-völgyi vízfolyás egész hosszára vonatkozó „Sió fl" elnevezés először Luigi Ferdinando Marsigli gróf 1726. évszámmal, hágai és amszterdami megjelöléssel kiadott, latin nyelvű 69 Johann Christoph Müller matematikus Deák (2004. 20. p.) szerint 1696-tól 1703-ig Marsigli gróf szolgálatában a Magyar Királyság területén térképészként, csillagászként, rajzolókként és személyi titkárként dolgozott. O készítette az 1709-ben megjelent, a nyugati kartográfusok számára egy évszázadon át mintául szolgáló nagy Magyarország térképet.
