Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A SIÓ A 16-18. SZÁZADI TÉRKÉPEKEN 75 év múltán - az eredeti kéziratos térkép nélkül nem lehet megállapítani. (Az eredeti kézirat nyomtatás utáni sorsáról az irodalomban semmilyen utalás nem található). Ezért csak feltételezések alapján válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy miért nincs a LÁZÁR-térképen a Sió és a többi említett vízfolyás, valamint a Velencei-tó? Véleményünk szerint Lázár valószínűleg azért nem ábrázolta térképén ezeket a vízfolyásokat, mert völgyeik (medreik) és torkolati szakaszuk elmocsarasodott állapotban voltak, vizük kilométerekre eltűnt a lápok alatt, s emiatt nem volt folyóvíz jellegük. (A Sárvíznek és a Kapos-nak a 16. század elején még lehetett nyílt vizű folyó jellege.) Velencei-tó pedig valószínűleg azért nincs a térképen, mert akkoriban zárt nádas boríthatta egészen, s ezért nem tekinthették tónak. Ez az állapot az előző évszázadokban uralkodó klíma nyomán jöhetett létre. Az éghajlatkutatók szerint ugyanis az ún. középkori optimum éghajlat a 8. század végétől a 16. század elejéig tartott, amit enyhe, száraz időjárás jellemzett, s ami csak annyira volt csapadékos a Balaton vízgyűjtőjén és környékén, amennyi éppen elegendő volt a Zala, a Sió, a Marcal mocsarainak, illetve a Velencei-tó nádrengetegének táplálásához. Ritkán, rövid időszakokban előfordulhatott, hogy a Zalából a Balatonba, onnan pedig a Sióba nagyobb mennyiségű víz folyhatott, ez azonban nem változtathatott e vizek előbbiekben vázolt jellegén. Lázár térképének több kiadása ismert a 16. századból, és még egy a 17. század elejéről.65 Ezek nem pontos másolatok, de egyértelműen annak különböző változatai. Nincs rajtuk feltüntetve a Sió és a többi említett vízfolyás, illetve a Velencei-tó, pedig számos vízrajzi változtatás található rajtuk. Zsámboky János 1571-es kiadású térképén, amelyen a Tihanyi-félsziget szélesen a déli parthoz csatlakozva nyúlik be a Balatonba, LAZiustól származó új vízrajzi elemként jelent meg Városlőd és Devecser közötti folyóként a Torna (Torna FI). Ez azért is érdekes, mert ez a Marcal mellékvízfolyása, amit viszont nem ábrázolt semmilyen formában.66 A térképeken a Balaton ábrázolása még nem a valóságnak megfelelő és a Sió sem szerepel rajta. Látható viszont a Kis-Koppány, amely a Kadarkút környékén ered és Siófok térségében torkollik a Balatonba. A 16. századi térképeken közel azonos alakban, de a inainál lényegesen nagyobb kiterjedéssel szerepel a Fertő-tó. Közepébe az 1528. évi bécsi TANSTETTER-féle kiadású és az 1571. évi ZsÁMBOKY-féle térképeken „Newsidler see”, alatta „Fertow", illetve „Neusidler See”, alatta „Fertaw” neveket írták, s ezzel bizonyára azt kívánták kifejezni, hogy a tó posványos állapotban volt, mivel a fertő abban az időben is posványost jelentett magyarul. Az olaszországi kiadású térképeken a Fertő tó ábrájának közepébe „Lagus Fertou ”-t feliratot helyeztek. Az említett bányavárosok környéki tavak közül csak a Körmöcbánya közelében feltüntetett tóba helyeztek „Holie" névfeliratot, ami feltehetően „büdös”-et jelenthetett, mivel ezek a tavak a bányászat céljait szolgáló duzzasztott tavak lehettek, és amelyek a bányákból kiszivattyúzott vizek befogadóiként is szolgálhattak. Ha ilyen tavakat rárajzolt a térképre Lázár, akkor a Velencei-tavat is térképre kellett volna rajzolnia, ha az nyílt vizű felülettel rendelkezett volna, még abban az esetben is, ha a térképet nem mindennapi használatra szánták. Lázár térképe mintegy száz évig kihatással volt az európai kartográfusok Magyarország ábrázolására, jóllehet később több földabroszon felváltotta azt az ország ZsÁMBOKY-féle megjelenítése. Bár nem tartozik szorosan a Sió történetének kérdéséhez, mégis foglalkozni kell röviden azzal a problémával, hogy Lázár a térképén torz formában ábrázolta a Balatont és abban szigetként a Tihanyifélszigetet. Ezt korábban többen úgy értelmezték, hogy Láz.ár azért láttatta szigeten fekvőnek Ti65 Plihál (2000) közlése szerint Lázár térképének ma ismert későbbi kiadásai: Vavassore, Antonio;Tabula Hungáriáé ad quadnot latéra per Lazarum...stb. Velence 1553, Ligorio, Phyrrho; Nova descriptio totus Hungáriáé...stb. Róma 1559., névtelenül kiadott (a Lafréri térkép- gyűjtemény része); Nova descriptio totus Hungáriáé Róma 1558. és 1559., Dueheti, Claudio; Nova descriptio totus Hungarie Róma 1569., Orlandi, Johannes; Nova descriptio totus Hungáriáé Róma 1602. 66 A 16. századi térképszerkesztők számára alapvető forrásmű volt Zsámboky János „Ungariae loca praecipua recens emendata atq.... ” c. térképe, amelyet első alkalommal 1571-ben, Bécsben adtak ki. E műből - a napjainkig fennmaradt néhány példány közül - egy az Országos Széchényi Könyvtár Apponyi gyűjteményében található meg. (A térkép Abraham Ortelius híres Thearum orbis terranum atlaszaiban, az 1573-tól 1612-ig megjelent minden kiadásban benne volt.)
