Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A SIÓ A RÉGI OKLEVELEKBEN ÉS LEÍRÁSOKBAN 61 folyóhoz-”46 A 14. század második felében készített határjárás leírása azt bizonyítja, hogy az ősi foknál kialakult lefolyás nemcsak a hamis oklevél készítésekor, hanem az előző századokban is létezett, jóllehet, valamikor a 12. században kialakulhatott a másik, az 1211. évi hiteles oklevélben Fok (Foc) folyónak nevezett vízfolyás. A 12-14. században a Balatonnak tehát két lefolyása lehetett a Sió völgyébe, amelyek közül a régebbi csak akkor szállíthatott jelentősebb vízmeny- nyiséget, ha a tó vízállása megemelkedett. A két hiteles oklevélben megnevezett, s Erdélyi által bizonytalannak tartott határjeleket véleményünk szerint is egyértelműbben meghatározhatóvá teszik a hamis oklevelekben leírt határjárások. Ezért az utóbbiakban feltüntetett határjelek helyét meghatároztuk Krieger Sámuel 1776. évi, az első katonai felvétel 1783. évi, az első Sió felmérés 1790 körüli és a harmadik katonai felvétel 1855-1856. évi, a Siófok környékét ábrázoló térképeken. Ugyancsak meghatároztuk az egykori Losta és Fok falvak, illetve az egykori Losta-sziget helyét is. A térképlapokon azonosított határjel pontokat és településhelyeket rárajzoltuk a Lenzenheim mérnök-főhadnagy által 1855-56-ban Siófok térségéről készített térképlapra, amit a 60. oldalon mutatunk be. Az ábran az 1388 körül készített hamis oklevelekben leírt határjárások útvonalát szaggatott vonallal, a megnevezett határpontokat kis fekete körökkel és arab számokkal, Losta és Fok falvak elhelyezkedésének lehetséges területét pontozással és római számokkal tüntettük fel. Ezen kívül pont-vonal jelzéssel és római számmal jeleztük az 1267. évi pápai bulla birtokösszeírásban szereplő Losta-sziget körvonalait is. Az 1388 körül készített, előbbiekben bemutatott határjárás leírások azt bizonyítják, hogy a Balaton ősi fokánál kialakult lefolyás, az 1055. évi tihanyi alapítólevélben megnevezett rév, még három évszázaddal később is létezhetett, ha a tó vízszintje a honiokturzás tetejéig, vagy annak fölébe emelkedett. Ezt a lefolyást az egyik hamis oklevél egyszerűen csak mint folyót idézi, a másik viszont említést sem tesz róla. Ez azzal magyarázható, hogy a Szt. LÁszLÓ-féle hamis oklevél készítésekor a tónak az 1-es fekete körrel jelzett helyen nem volt lefolyása. Vagy azért, mert alacsony volt a vízállás, vagy a kifolyás nyílása homokkal eltömődött. A hamis oklevelek határjárás-leírásai azt is bizonyítják, hogy a 14. század második felében a Balaton főkifolyása az a vízfolyás volt, amit már az 1211. évi hiteles oklevélben is Fok (Foc) folyónak neveztek. Ez a kifolyás a 12. században kialakulhatott természetes módon, de az is lehet, hogy a homokturzás átvágásával mesterségesen hozták létre. Ezen a helyen ugyanis - amint azt majd a későbbiekben ismertetjük - a Balaton a kifolyás nyílását homokturzá- saival rendszerint rövid időn belül eltorlaszolja. Az ismertetett hiteles és hamis oklevelek nemcsak a Balatonból eredő vízfolyás(ok) torkolati szakaszára vonatkozó leírásokat tartalmaznak, hanem megnevezik a torkolat közelében fekvő településeket is. Ezek közül elsősorban Losta és Fok falu az, amelyeknek fekvése vízrajzi és vízhasznosítási szempontból egyaránt jelentőséggel bír. E két egykori település helyével kapcsolatban az irodalomban különböző vélemények olvashatók. Erdélyi (1908) a tihanyi apátság birtokainak áttekintésekor Lostával kapcsolatban a következőket írta: „Losta falu a Fok folyó partján épült közel a torkolathoz, ott ahol a folyó szigetet vett körül. Losta szigetnek közel kellett feküdnie a torkolathoz, mert Cletus faluja, a mai Kiüti, már Szent László pannonhalmi levelében megvan, ez pedig negyedfél kilométernyire, kocsin tehát valami húsz percnyire van a Fok folyó torkolatától. E távolság közepe táján kellett lennie Losta-szigetnek és északi csúcsán vagy e fölött közvetlenül Losta falunak. Legvalószínűbben a folyó torkolatától délre s a Balatonhoz közel épült a falu, mert az 1211-ben leírt Törk birtok északi határának kezdő pontja a Balaton mellett volt, nyugatra Szent Péter bazilikájától s e bazilika alig lehet más, mint Losta falu temploma. A falutól keletre emelkedett 1. András kis hegye, mely nem lehet más, 46 A határleírás további része is jól nyomon követhető, de ez már nem tartozik közvetlenül a Sió-völgyhöz.
