Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
58 III. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG Erdélyi azonos oldalon párhuzamosan közölte az 1416 táján készült hamis alapítólevél szövegét is, amelyben az előbbi szövegek nem szerepelnek, így a Fűk (Fok) patakocska (rivulus) sincs benne megemlítve. Az alapítólevélben lévő elavult határleírásokat 1211-ben megújították, amikor II. András Oros, tihanyi apát kérésére összeíratta az apátság birtokait és megerősítette azok tulajdonjogát. Ebben az oklevélben a Balatonból kifolyó vízzel kapcsolatban a következőket írták: „Est Bolotyn, de quo egrediturfluvius, qui vocatur Foc; et ab egressu totus est ecclesie. Tendit autem ad meridiem et venit ad villám Lustah, circuitque insulam, que tota est prefate ecclesie, facitquae loca molendinis apta. Iuxta fluvium parte orientali penes villám est méta regis A(ndree)... Post hec tendit versus septemtrionem tribus metis térré et venit ad petram, que fixa est iuxta Bolotyn. hide iterum tendit ad aliam petram, que fixa est iuxta iter vetus, quod ducid ad Albam. Deinde verő tendit ad plagam meridionalem duabus metis, et venit ad lapidem. Et ex hoc iterum venit ad occidentalem plagam, et ibi est iuxta fluvium lapis errectus in titulum.” A határleírást Erdélyi a következőképpen fordította: „A közönségesen Balatinnak nevezett tó (lesz a határ kezdete ott, a hol belőle) kilép a Fok nevű folyó; e kezdettől az egész tájék a (tihanyi) egyházé. Folytatódik pedig (a határfolyó) dél felé és eljut Losta faluba (villa), megkerüli a szigetet, mely egészen a mondott egyházé s malmoknak alkalmas helyeket képez. A folyó mellett keletről, a falunál van András király határdombja (méta regis A.), a melyen kő van; azután az úton halad (a határ) keleti irányban András király hegyéig (ad montem regis A.; 1055:ad monticulum). Majd észak felé tart földből való három határjellel s eljut a kőhöz, mely a Balatin mellett van leerősítve. Innen ismét egy másik kőhöz halad, mely a Fejérvárra menő régi útnál van leerősítve. Aztán pedig délnek tart két határjellel s eljut egy kőhöz. Innen ismét nyugat felé halad és ott afolyónál kő van felállítva jelül". E hiteleseknek nevezett okleveleken kívül - Erdélyi (1906) szerint - két olyan hamisnak tartott oklevél is van, amelyekben a Fok folyó szerepel. Az egyik az 1358. szeptember 8. után Fejérváron keltezett jelentés, amelyben Lajos király rendeletére a fejérvári johannita konvent leírta a tihanyi apátság Balaton melléki birtokainak határát. A másik az 1092. augusztus 25-iki keltű, Szt. László király nevében készített oklevél, ami a határleírást az előbb említettnél rövidebben tartalmazza. Erdélyi szerint a johannita konvent határleírása a dátumánál 30 évvel később, 1388-ban készült; a Szt. LÁSZLÓ-féle oklevél pedig még ennél is későbben, 1390-ben készülhetett. A johannita konvent jelentésében az arácsi egyházbirtok leírása után a szöveg az alábbiak szerint folytató- dik:„Inde directe ad Balatinum quern navigando pertranseuntes versus Zababady (!), ubi pervenissent ad portum. Iuxta quem métám terream reperissent, de qua versus meridiem eundo venissent ad publicam viam et prope eandem quondam petram, in meta terrea erectam invenissent. Abhinc directe versus meridiem eundo pervenissent ad fluvium, de quo ad montem ascendissent, in cuius cacumine usque finem eiusdem eundo descendissent ad fluvium Fok, quem petranseundo venissent prope villám Keleti...” Ugyanezt a birtokhatárt a Szt. László király nevében készített hamis oklevélben az alábbiak szerint írták le: „In territorio Simigiensi: villa Lusta - iuxta Fok cum molendinis; eadern villa Fok cum telonea. Villa Turuk cum silva inter aliam villám Turuk et inter villas Jod et Endréd, que vilié hiis te minis concluduntur: exit de lacu Bolotun et venit prope villám Zabadi et versus meridiem ad montem, in cuius cacumine flectitur ad occidentem descenditque ad fluvium Fok et pertranseundo dictum fluvium dirigitur prope villám Kelehi. Inde versus villám Turuk per continuas metas descendit ad vollem et venit viam, in qua descendit ad fluvium et in eodem ad lacum, in cuius medio intrat ad lacum Balatun.” A két birtokhatár leírási szöveget Erdélyi (1908) a következők szerint fordította: „Innen [Arácsról, a zalai partról] egyenesen áthajózva a Balatonon Szabadi irányában, ott megérkeztek a révhez, a melynél földből való határjelet találtak; aztán dél felé menve eljutottak a közúthoz és mellette határdombon fölállított követ találtak. Onnan egyenesen délre menve a folyóhoz érkeztek, aztán fölmentek a hegyre, a melynek tetején haladva, leszálltak a Fok folyóhoz í ezen átkelve eljutottak Keleti [YÁ\\ú\falu közelébe...”, illetve: „...Lusta falu a Fok mellett malmok-
