Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
54 II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG Költő László (1994) pedig 1983-1985-ben az M7-es autópálya és a 65-ös út csomópontjának építésekor leletmentő ásatással egy 7-8. századi avar temető 43 sírját tárta fel. A csomópont az egykori Balatonkiliti határban, napjainkban pedig Siófok területén fekszik, mintegy 400 m-re a Sió-csatornától, szemben a „Sziget”-nek nevezett pleisztocénkori turzással, kb. 112 mA.f. magasságban. Költő szerint az itt feltárt avar temetőben a legkorábbi sírokat a 7. sz. utolsó harmadában, a legkésőbbieket pedig a 8. század utolsó harmadában áshatták, vagyis egy évszázadig temetkeztek ide az avarok. Mivel a leletmentés során a temetőnek csak a nyugati részét sikerült megtalálni, és hitelesen feltárni, előtte pedig az építők legalább 20-25 sírt megsemmisítettek, Költő a temető eredeti sírszámát 100—150- re becsüli. Ennek alapján feltételezhető, hogy a temető közelében egy, a korabeli viszonyokhoz képest nagyobb avar település létezett, melynek lakói a sírmellékletek tanúsága szerint főleg állattenyésztéssel foglalkozhattak. Abból, hogy a sírokban „túlvilági ételként” sok esetben birkát helyeztek el, arra lehet következtetni, hogy jó legelőterületek lehettek a környéken, ahol a lovak és szarvasmarhák mellett a juhoknak is jutott elegendő fű. Az avar település helyét eddig nem jelezték régészeti leletek a temető körüli területeken. Ettől függetlenül a Sió-völgy két végénél megtalált avar sírok azt bizonyítják, hogy a 7-8. században a völgy hosz- szában olyan viszonyok voltak, amelyek az avarok életmódjának megfelelő állattartást tettek lehetővé, és a völgyfenéken könnyen megközelíthető itatóhelyek léteztek. A római kort követő hűvös-száraz évszázadokban - a csökkent párolgás ellenére - sem emelkedhetett a Balaton vize olyan magasra, hogy túlcsordulva a Sió völgyet szélesen elárassza. A 8. és a 9. század fordulóján a frankokkal vívott harcokban az avarok vereséget szenvednek és behódolnak nekik. I. (Nagy) Károly római császár az egykori avar birodalomból tartományokat szervez, melynek során a Dunántúl ( Pannónia superior elnevezéssel) külső határtartományi rangot kap. A frank uralom idejéhez kapcsolódik a Zalavár mellett egykor létezett Mosaburg története, amely- lyel Bendefy és V Nagy (1969) a Balaton 9. századi vízviszonyaival kapcsolatban részletesen foglalkozott, s ami szerinte az alábbiak szerint jött létre: „A 9. században, 830 körül, Mojmir északi morva fejedelem szomszédját, a frankokkal cimboráló Pribina keleti morva fejedelmet elűzte morvaföldi hazájából. Pribina és népe nehezen talált menedékre. Ezért kényszerültek behúzódni a Zala mocsaraiba, ahol is Pribina az egykori római castrum helyén és köveiből várat és templomot építtetett magának.” Az idézett történet nem egészen egyezik meg a „Magyarország történeti kronológiája I.” kötetében foglaltakkal. Abban ugyanis az olvasható, hogy Pribina „Ratbodhoz menekül.” Majd továbbköltözések és újabb menekülés után 838-ban visszatér Pannóniába. Továbbiakban „840 körül Pribina herceg Német Lajos keleti frank királytól a Zala folyó környékén - külön rang nélkül - félmegyényi beneficiumot kap... 846-848. Majmir morva fejedelem halála után Pribina herceg szolgálatai jutalmául... újabb 100 mansiót kap adományba és birtokait allodiummá változtatják... Pribina központja Mosaburg... 850 körül Mosaburgban két ókeresztény templomot szentelnek föl... 861. Pribina herceget megölik a morvák, Kocel nevű fia Német Lajos keleti frank királyhoz menekül, aki visszahelyezi ó't apja méltóságába... 871. megszűnik Kocel herceg hatalma...” A történészek szerint tehát Pribina, aki nem volt keleti morva fejedelem, hanem nyitrai szláv herceg volt, nem behúzódott a Zala mocsaraiba, hanem a mai Zalavár területén hűbéri szolgáltatás fejében szabad birtokot kapott és nyilván saját biztonsága érdekében épített vártemplomot, s onnan igazgatta, több mint félmegyényi allódiumát. Mindezekre azért voltunk kénytelenek kitérni, mert Bendefy Mosaburggal kapcsolatos hosszú fejtegetései után a következő megállapításokat közölte:
