Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
1. melléklet. Krieger Sámuel: A Balaton szabályozása
446 1. MELLEKLET nyolc napig dolgozó néhány ezer ember munkájának gyümölcsét az északi szél által támasztott hullámok egy éjszaka alatt megsemmisítették. Ez a várakozással ellenkező eredmény, úgy vélem, okot szolgáltatott arra, hogy ettől kezdve szilárdan hitték, minden olyan igyekezet a jövőben, amely a tó lecsapolására irányul, elhibázott és hiába való. A történtek alapján ítélve a dolog szerencsétlen kimenetelét követően nem is jósolhatnánk másképp, hacsak a lecsapolás műveletére az ő megoldásuk helyett más mód nem kínálkozna. Erről azonban a maga helyén szólunk. A már elmondottakból ismerjük, hogy a Sió folyó a Balaton tavából ered Fok mezővárosnál, és medrével négy vármegyét választ el egymástól. így Somogy vármegyét Veszprémtől és Fejér vánnegyét Tolnától. Útja során két patakkal gyarapszik, mégpedig az Adándival és az enyingi Tiszta-víznek nevezettel. Medre hosszában mocsarak kísérik, ezek azonban más természetűek, mint a kaposi vagy a sárvízi mocsarak. A Sió folyó vizei a talaj fövenyes rétegét feláztatták, és a dolog természetéből következően a könnyebb fajsúlyú anyagot lebegtetik, ami által számtalan úszó szigetet hoznak létre. A lakosságnak kiváló kaszálókat adnak ezek a szigetek, azonban bizonyos kényelmetlenség is társul hasznosságukhoz, mégpedig az, hogy csak télen lehet róluk a szénát betakarítani. Ezen kaszálók terméshozama könnyen felér a víztől megszabadított szántóföld hasznának hannadával. A Balaton tavában az áradást az okozza, hogy kifolyásának torkolata 25 Yt lábbal magasabban van, mint medrének legmélyebb pontja. A Sió mocsarainak okozója pedig a folyó elrontott medre. Ugyanis: I. A kiliti malom és a szabadi uradalom között van egy olyan szakasz, ahol medréből kilép. Ezt a kiöntést a korábbi években Somogy és Veszprém megyéknek a torkolat kiásására tett kísérlete okozza. II. Sok helyen az említett úszó szigetek a mederbejutnak és elzárják azt. III. A Tiszta vízzel való találkozása előtt teljesen felszívódik, és a gyepszőnyeg alatt szüntelen akadályoztatva keresi lefolyását, és csak a hídvégi uradalom felett tör felszínre. IV. A Kapos folyóval való találkozásánál ugyancsak eldugult. V. Végül néhány malomgát az egész völgy széliében föltartóztatja, amelyeknek a helyzetét a IX. táblázat világosabban megmutatja. A Sió mocsarai okának magyarázatára ennyi akadály elegendő, amelyek között az V. pontban említett a leginkább figyelemreméltó. A vízlevezetésnek és kiszárításnak a lehetősége az előbb említett IX. táblázatból kitetszik. Miután a szintezés szerint a Sió folyónak a Balaton felszínéhez viszonyítva 7 láb és 23A öl az esése, és a legmélyebb mederrész 4 öl és 3 láb, a tó teljes lecsapolásához és a mocsarak kiszárításához még 2° és 5 %' esés marad, bizonyos, alább kifejtendő nyomós okok alapján a tó lecsapolásához legfeljebb 3° és 2'-et javasolnék, de így is marad még 3° 5' 9" esés. Ennek a műveletnek a hasznát a lecsapolható vízborítás nagyságával és kiterjedésével és a mocsarak kiszárításának lehetőségével kell mérni. A VII. táblázat a Balaton tava által elárasztott terület mértékét mutatja, éspedig a hármas tervre való tekintette! az alábbi oszlopokban. I. A földterületnek azt a részét mutatja, amely a parttól az egy láb mélységű vízig terjed. II. Ugyancsak a parttól mért, két öl vízmélységig terjedő részt tartalmazza. III. Ugyanezen parttól a 3 öl és 2 láb mélységig terjedő részt adja.
