Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
XIII. A siófoki Sió-zsilip és a Sió-csatorna hatása Siófok és a Sió menti települések fejlődésére, valamint a tóparti üdülőövezetre
XIII. A SIÓFOKI SIÓ-ZSILIP ÉS A SIÓ-CSATORNA HATÁSA 437 fizető (virilista) siófoki polgár. A felügyelőség nemcsak a kikötőépítés és partvédelem révén járult hozzá Siófok fejlődéséhez közvetlenül, hanem a foglalkoztatással is. Az utóbbi azonban az 1916-1924. években lényeges mértékben visszaesett, de később ismét jelentősé vált, különösen a felső-torkolati művek építése idején. Az, hogy a felügyelőség névlegesen Siófokon székelt, hivatali épülete és telephelye pedig Kilitihez, ill. később Balatonújhelyhez tartozott, egészen 1949-ig nehézségeket okozott Siófok és a felügyelőség kapcsolatában a hivatali ügyek intézése tekintetében. Ez más szempontból is furcsa helyzet volt; Siófok, mint Veszprém megyei település az enyingi, Balatonújhely pedig - mint Somogy megyei település - a tabi járáshoz tartozott, jóllehet már az 1920-as évektől kezdve közös főutcájuk volt. A kikötőkomplexumot a Sió-csatorna közepén húzódó megyehatár közigazgatási szempontból ugyancsak két részre osztotta. Ennek ellenére a felügyelőség léte és tevékenysége Siófoknak kedvezett, mert a közvélemény siófoki közintézményként tartotta számon, ami növelte a település rangját. A siófoki Sió-zsilip és a Sió-csatorna elsősorban a Sió mocsarainak lecsapolása által hatott a Sió menti települések fejlődésére, egészségesebbé téve a környezetet, különösen Jut, Siómaros és Balatonszabadi községekben. Ádándon elősegítette a Sió irányába való terjeszkedést, míg Mezőkomárom és Városhídvég között a vasúti- és közúti híddal való összeköttetés megteremtésének lehetőségét. Ozorát és Simontornyát megszabadította a sűrűn előfordult árvízi elárasztásoktól, az olyanoktól, mint amilyen vis majorként 1940-ben utoljára bekövetkezett. Általában javított a települések közötti közlekedési helyzeten, de közvetlenül nem volt hatással a települések gazdasági tevékenységére és lakosságuk számának alakulására. A foglalkoztatottságot is csak átmenetileg, az adott település közelében lévő partszakasz csatomaásási vagy ahhoz kapcsolódó vízrendezési munkák idején növelte némileg, mivel a második világháború előtt mindig volt máshonnan toborozható olcsóbb munkaerő. A siófoki leeresztő- és a hajózsilip a hozzá kapcsolódó Sió mederbővítéssel és szabályozással kétségtelenül a legnagyobb hatással a tóparti üdülőövezetre volt és van jelenleg is, ha az időjárás jóvoltából a tó vízmérlege pozitív, azaz a Balatonban a +110 cm-es vízállásnál nagyobb mértékben képződik vízfelesleg. Ilyen esetben a leeresztő-zsilip a Balaton „aranyat érő csapja” a Sió-csatorna pedig „árvízhárító” lefolyóként használható, amelyek megóvják az üdülőtelepeket és a strandokat attól, hogy a Balaton árvize elborítsa, tönkretegye őket úgy, amint az 1917-ben vagy 1937-1938-ban történt. A siófoki leeresztő-zsilip és a Sió-csatorna tehát egyfajta árvízi védművei voltak az üdülőtelepeknek, ami nélkül azok nem fejlődhettek volna a napjainkban elért színvonalra. Az árvízelhárító zsilip egyúttal lehetővé tette és teszi már hosszabb idő óta, hogy normális (átlagos) időjárási körülmények között a tó vízszintjét magasabban tartsuk, és ezzel a nyári párolgási többletet ellensúlyozzuk. Ez a lehetőség azonban az extrém száraz időjárási periódusban sajnos nem áll fenn, ha a természetes vízkészlet-változás negatívvá válik. A régebbi hasonló esetekben, amikor a Balaton „csapján”, a zsilipen nem lehetett vizet ereszteni és a tó a medrébe nagyon visszahúzódott, úgy segítettek, hogy a fürdőkabinokat a síneken guruló kerekeken a víz széléig betolták. (Mint említettük a Siófoki Fürdő Rt. felvirágzása idején alacsony volt a tó vízszintje.) Az elmúlt években, amikor ismét szárazság sújtotta a Balaton vízgyűjtőjét és emiatt rendkívül alacsony volt a tó vízállása (de legalább jó volt a víz minősége), szintén érdemes lett volna olyan megoldást találni, ha nem is kerekeken tolható kabinokkal, ami lehetővé teszi ilyenkor a vízhez való könnyebb hozzájutást. Mert nem szabad megfeledkezni arról, hogy a száraz periódusok az elmúlt évszázadban sohasem vetették vissza a tóparti üdülőövezettel fejlődését, viszont mindig megakasztották a tó árvizei, amelyek a legnagyobb szárazságok után előbb vagy utóbb mindig bekövetkeztek. A Sió-zsilip zúgása ilyenkor nagy hasznára van az üdülőövezetnek.
