Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
XII. Hajózás a Sió-csatornán
HAJÓZÁS A SIÓ-CSATORNÁN A SIÓFOKI HAJÓZSILIP LÉTESÍTÉSE UTÁN 425 Hajózás a Sió-csatornán a siófoki hajózsilip létesítése után A Sió felsó'-torkolati műveinek átadásakor tartott ünnepség sajtója megint megmozgatta a közvéleményt a Sió-csatorna hajózási körülményeinek további javítása érdekében, amit különböző' szakmai körök is szorgalmaztak. Előzőleg olyan szakcikkek jelentek meg, amelyek a Sión való hajózás gazdaságosságát igyekeztek bizonyítani. Pl. Hock Károly (1946) a Magyar Mezőgazdaság c. folyóiratban arról írt, hogy a Sión történő bauxit és pétisószállítás révén évi 500 000 tonna forgalom is lehetséges. A teherszállítási várakozások azonban nem teljesültek. Az almásfüzitői timföldgyárba olcsóbban és rövidebb úton lehetett a bauxitot szállítani, mint a Balatonon, a Sión és a Dunán, nem is szólva a hajózáshoz szükséges vízeresz- tésekről. A Sión a hajózsilip elkészülte utáni másfél évtizedben a hajózás szinte kizárólag arra szolgált, hogy űszójárművek jussanak el a Dunáról a Balatonra, vagy a Balatonról a Dunára - üresen. Először három dunai csavargőzös - balatoni elnevezésük szerint az Úttörő, a Pajtás és az Ifjú Gárda - került át a Balatonra. Ezek a hajók egyformán 27,17 m hosszúak, 4,52 m szélesek és 1,26 m merülésűek voltak, ezért a csatornán problémák nélkül hajózhattak Siófokig. A három hajó közül a Pajtást. - eredetileg a VIII. számú dunai csavargőzöst - még súlyosan megrongálódott állapotban vontatták át a Sión, és a Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalat siófoki műhelyében építették újjá. Ezt a hajót érte 1954. május 30-án a Balaton legnagyobb haváriája Balatonfüreden403. 1956-ban építették át két hajócsavaros dízelmotoros hajóvá, és Siófok névvel szelte a Balaton hullámait 1959-ig, amikor a Sió-csatornán visszaúszott a Dunára. Ekkor megint „újrakeresztelték”, s Dömsöd néven szolgálta tovább a személyszállítást. A Balatoni Hajózási N.V 1955 elején a Magyar Hajózási Rt., a MAHART leányvállalata lett, és 1960-ig feladatkörébe került a siófoki Sió-zsilip kezelése is. 1956-ban új típusú motoros, alumíniumtestű hajókat állítottak forgalomba a Balatonon, a Csopakot, a Lellét és a Tihanyt. Ezek a „vízibuszok” szintén a Sión úszva kerültek a tóra, s mivel jól beváltak, 1958-ban még az Almádi, majd 1959-ben a Dunakeszi hajózott ebből a típusból a Sión fel a Balatonra. A vízibuszok a következő években is folyamatosan hajóztak a Sión a Balatonra; 1960-ban a Szemes, 1961-ben a Horány és a Megy er, 1962-ben a Leányfalu tette meg az utat a dunai torkolattól a siófoki kikötő medencéjébe. 1963-ban még egy, a Váci hajógyárban épített vízibusz, a Szabadi is megtette ezt az utat. 1963-1964-ben megindult a hajóforgalom a balatonfüredi hajógyártól a Duna irányába, s közben visszahajózott a Sió-csatomán a Dunára az Úttörő és az Ifjú Gárda. A Dunáról még három, eredetileg 1921-ben épített és később, 1964—1966-ban átépített hajót, a Zebegényt, az Ercsit és a Szentendrét telepítették át a Sió-csatomán keresztül a Balatonra 1967-1968-ban. Ezek a dízelmotoros meghajtású, több mint 27 m hosszú, 6 és fél m széles és üresen 1,15—1,19 m merülésű hajók különösebb problémák nélkül tették meg a 122 km-es utat. A Balatonfüredi Hajógyár termékeinek, az 1200-1500 tonnás uszályoknak, 1200 lóerős vontatóknak, jégtörő hajóknak és egyéb vízi járműveknek a lejuttatása, amelyek száma az 1960-as, 1970-es években az évi 10 db-ot is meghaladta, már korántsem volt problémamentes, és amint említettük, két esetben is a hajózsilip megrongálódását okozta. Két különlegesnek számító hajótestvontatás is történt a Sión az 1970-es évek végén. A második katamarán típusú hajónak, a Badacsonynak a hajótestét a MAHART újpesti üzemében készítették 1978-ban és a Dunán, majd a Sió-csatomán vontatták Siófokra, ahol befejezték a hajó építését a következő év tavaszán. A harmadik katamarán úszóteste Tápén készült, s a Tiszáról vontatták, előbb a Dunán Újpestre, ahol a főfedélzetet építették rá, s így vontatták a Sió-csatornán Siófokra, ahol a sétafedélzet és a kormányállás ke4I)-1 Erről a hajószerencsétlenségről 35 évvel később Sági Károly és Zákonyi Ferenc (1989) Siófok hajózásának története című dolgozatukban egyebek között a következőket írták: 1954. május 30-án 11 óra 45 perckor Balatonfüredről Tihanyba indult a Pajtás, fedélzetén 178 utassal. Ugyanakkor a kikötőnél vitorlásverseny kezdődött; az utasok a hajó bal oldalára tódultak, hogy a versenyt nézzék. Emiatt a hajó többszöri kilengés után a bal oldalára dőlt. Az utastérbe betóduló vízben huszonketten életüket vesztették. Közöttük volt a hajó gépésze, aki, hogy a robbanást elkerüljék, kiengedte a gőzt a kazánból. A többi utast és a személyzet további tagjait kimentették a vízből. A baleset későbbi bírósági tárgyalásán kiderült, hogy a Pajtás hajóteste nem volt megfelelő a balatoni körülményekhez, és hiba volt, hogy 1954-ben a Jókai csavargőzös nagyobb hajócsavarját szerelték a Pajtásra. Az utasok fegyelmezetlensége mellett ezek a körülmények is hozzájárultak a tragédiához.
