Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
XII. Hajózás a Sió-csatornán
XII Hajózás a Sió-csatornán Hajózási lehetőség a Sió-csatornán 1864-1947 között Az első siófoki leeresztő-zsilip létesítése és a Sió medrének első, Ozora fölötti szakaszának szabályozása után, amint azt az előzőekben említettük, egyre inkább jelentkezett a Sió hajózhatóságának igénye, de az még nem volt olyan erőteljes, hogy az akkori királyi biztos a hajózással kapcsolatban az ún. talpbér és vámszedési jog érdekében komolyabb erőfeszítéseket tegyen. Ettől függetlenül az érdekeltségi körébe tartozó Sió-csatorna szakaszon csak a Sióberki Társulat engedélyével lehetett hajózni vagy tutajozni. Ezt igazolják a társulat 1888. évi közgyűlési jegyzőkönyvének 15. pontjában foglaltak. Az „ Igazgató a társulat jövője és felmerülhető érdekeinek tekintetéből szükségét látná, hogy a Sió folyónak ha- jókázás, tutajozás szempontjából való használata, a társulatnak biztosíttassák; habár ez ideig a társulat engedte meg Siójának egyesek által hajózását, ezen jogát azonban jövőre csak úgy gyakorolhatja, ha a víz használati joga vízikönyvbe jegyezve leszen... a közgyűlés ennélfogva elhatározza, hogy igazgatója a Siónak hajózás, tutajozás szempontjából víz használati jogát vízikönyvbe vezettesse, különösen az.on indokból, mert a társulatnak e joga, az 1863. évi szabályozás óta fennáll, ezen vízhasználati joggal a társulatnak természetszerűen bírni kell, mert tetemes áldozattal épült partjait, medrét, és partjainak fenntartását, óvását, nem gyakorolhatja." A Sióberki Társulat a hajózási vízhasználat jogát a következő évben elnyerte, és 1926-ban történt megszűnéséig gyakorolta. A Sió-csatornán a 19. században kizárólag áru-, illetve terményszállító hajózás folyt, rendszerint hegymenetben vontatással, ha volt elegendő víz a mederben. A Balaton alacsony vízállásakor majd minden esetben meggyanúsították a zsilipkezelőket, okkal vagy ok nélkül, hogy a hajósok kedvéért olyankor is vizet engednek a Sióba, amikor azt a szabályzat tiltja. Ritka volt az olyan eset, amikor a hajókat egészen a zsilip közeiéig vontatták. Lejtmenetben ugyancsak ritkán, de előfordult, hogy építőanyagot szállítottak. A 20. század első évtizedében valamelyest növekedett a hajózás a középső és a felső szakaszon. Az 1908. évi XL1X. te. alapján nagy reményeket fűztek a Sió hajózhatóságának jobbá tételét szolgáló tervekhez, de ezek megvalósítására az első világháború miatt nem került sor. Pedig ha a törvényben előirányzott kapus hajózsilipes vízlépcsők a Sió-csatornán megépültek volna, akkor a Duna és a Balaton közötti közvetlen hajózási lehetőség a hajóforgalmat fellendíSió partrészlet hajóval 1908-ban (képeslap)