Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
XI. A Balaton vízállásának változásai a siófoki leeresztő-zsilip megépítésétől napjainkig
XL A Balaton vízállásának változásai a siófoki leeresztó-zsilip megépítésétől napjainkig A Balaton vízállásával és annak változásaival tudományos alapossággal először Cholnoky Jenő (1918) foglalkozott „A Balaton hidrográfiája” c. művének XVI. fejezetében. Bevezetésként igen szemléletesen a következőket írta: „ Temérdek tüneménynek összejátszásából keletkezik a tó vízállása. A tóba hulló csapadék, a tóvíz színére kicsapódó harmat, a partról befolyó vizek... az elpárolgás, az elszivárgás és végül a Sión való lefolyás mind-mind ösz- szejátszanak, hogy a tóban folyton változó vízállást hozzanak létre. De amint a limnológiai tanulmányokból már tudjuk, a tó felszíne nem is marad benne a nívófelületben, hanem állandóan többé-kevésbé kitér abból a szél játéka és a tó szabályos ingadozása szerint. A régibb idó'kben, amíg a Sió nyílása nem volt mesterségesen nyitva tartva, addig a vízállás talán még szertelenebb magasságokkal változott, mint ma, amikor a Sión való lefolyás többé-kevésbé, legalább árvíz idején nyitva van, s így a tófelszín túl magas felduzzadása nem lehetséges... A XIX. század elejéről az irodalomban nem lehet vízállásfeljegyzéseket találni. Kolossváry Ödön említi... hogy a tó eddig ismert legmagasabb vízállása 1827-ben volt, és pedig 3,26 m a siófoki mércze 0 pontjához viszonyítva. A szerző' nem említi, honnan vette ezt az adatot, az irodalomban nem fordul elő'... 1858-ban kezdték építeni a Déli vasút vonalát a tó déli partján s... pályaszint magasságát 325,65 lábbal (102,90 m) állapították meg az Adria fölött, tehát 2,8 lábbal (0,88 m) magasabban az eddig ismert legnagyobb víznél (322,85 láb= 102,01 m). Ezek tehát az első' valódi pontos számadatok a tó vízállásárólZ’402 Cholnoky az első 19. századbeli hiteles balatoni vízállásoknak a D. M. Meissner (könyvünk 3. mellékletét képező) dolgozatában szereplő adatokat fogadta el. A folyamatos balatoni vízállásmérés csak 1864. január 1-én kezdődött el, az 1862 októberében vagy novemberében felállított siófoki vízmércén. Siófokon tehát már több mint 140 éve folyik naponta vízállásadat feljegyzés. A siófoki után - Baranyi (1980) közlése szerint - 1908-ban Fonyódon. 1927-ben Keszthelyen, 1928-ban Révfülöpön és Balatonfűzfőnél, 1950-ben Balaton- földváron, Badacsonynál, Alsóörsön, Fenékpusztán és Balatonszemesen, 1957-ben Balatonbogláron létesítettek vízmércéket. A vízmércék »0« pontja egységesen 104,09 m A.f. (103,40 mB.f.) magasságnak megfelelő szinten van. A hagyományos vízmércék mellett rajzoló vízmércékkel is végeztek vízállás-észeleléseket a Balatonon, amelyekről Baranyi (1980) az alábbiakat közölte: ....az 1960-as évek elején több rajzoló vízmérce létesült a part mentén és tóközépen is. Ezeket csó'bó'l kiképezett c ölöpökre helyezték, Balatonszemes és Siófok kivételével csak tavasztól ó'szig (április-október) működtek. A műszerek a vízállás és a vízszintingadozás rögzítését szolgálták, grafikonjaik viharos napokban a vízállás meghatározására kevéssé alkalmasak, erre a célra aknás, csillapítóval ellátott rajzoló vízmérce alépítmény kell. Az aknás rajzoló vízmércék 1976-1978. között létesültek, összesen nyolc db. Közülük 1977-ben a tihanyi révnél levőit telexen hívható távjelzővel is felszerelték.” 402 Korábban, a VII. fejezetben ismertettük, hogy az. idézetben szereplő Adria fölötti magasságot a 19. század végén újból megállapították, s ez 4,47 méterrel magasabb az 1858-ban a számítások alapjául vett szintnél. (Lásd a 311. lábjegyzetet!)
