Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
X. A Balaton vízszintjének szabályozása 1947–2003 között
406 X. A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA 1947-2003 KÖZÖTT Baranyi (1975a) által közölt és néhány esetben módosított lefolyási adatokat az 1935. és az 1942. évre vonatkozóan összehasonlítottuk azokkal, amelyeket biológiai témájú tudományos dolgozatokban publikáltak. Entz Géza és Sebestyén Olga (1940) „A Balaton élete" c. könyvükben a „Balatoni kikötők Állami Felügyelősége Siófok” által a Balaton vízállásáról, a tóra hulló csapadékról, a párolgásról és a vízeresztésről készített 1935. évi grafikonját közölték. A négyzethálós milliméterpapírra rajzolt grafikonon a leeresztést nem csupán napi részletességgel ábrázolták m3/s pontossággal, hanem számokkal is feltüntették a havi ösz- szegeket, és a jobb margón külön az évi mennyiséget m3-ben. Az összehasonlításból kitűnt, hogy augusztus kivételével lényegében véve nincs különbség az adatok között. Augusztusban azonban igen nagy, mintegy 19 mm-es eltérés mutatkozik. A Baranyi (1975a) által közölt érték ennyivel nagyobb a felügyelőség által feltüntetett 11 mm-es adatnál. Itt jegyezzük meg, hogy a grafikonon feltüntetettek szerint 1935-ben az év során a legnagyobb vízeresztés március 11-12-én történt, amikor másodpercenként 39 m3 áteresztésé- vel „zúgott” a zsilip, és azt, hogy az évi vízeresztés 131 725 712 m3 volt, ami 22 cm apadásnak felelt meg, a margón lévő felírás szerint. Entz és Sebestyén (1940) hasonló grafikont közölt az 1938. évről, amely a tó 1937/38. évi nagy áradása miatt különösen értékes. A Balaton vízállása 1938. január 1-én +102 cm volt, ami két nap múlva +104 cm-re emelkedett, és néhány napos 1 -2 cm-es ingadozástól eltekintve ezen a szinten maradt február 14-ig, majd február 28-ra +100 cm-re csökkent. Januárban 41,1, februárban 4,0 mm csapadék hullott a tóra és 25,0, illetve 21,4 mm volt a párolgási vesztesége. A zsilipet január 1-től február végéig - sőt március 13-ig - folyamatosan 50 m3/s teljesítménnyel működtették, de január közepén volt egy pár napos időszak, amikor megpróbálták a vízeresztést 40 m3/s-ra mérsékelni, de a csapadék és a hozzáfo- lyás miatt január 18-ra visszaálltak 50 m3/s-ra. (A januári zsilipteljesítmény ezért 49 m3/s körül lehetett.) A grafikonon januárra feltüntetett 128 908 800 m3 és a februári 116 776 000 m3 leeresztett vízmennyiség viszont nincs összhangban a grafikusan ábrázolt m3/s értékekkel, azoknál 1,7, illetve 3,4%-kal kevesebb. (Baranyi S. 1938. évi adataihoz viszonyítva a vízállásadatokat kivéve ugyancsak eltérnek az adatok.) Ettől eltekintve megállapítható, hogy az 50 m3/s névleges kapacitású vízeresztő zsilipet 72 napon át ténylegesen 50 m3/s, vagy ahhoz igen közelítő teljesítménnyel működtették, és ezzel el tudták érni. hogy az áradó Balaton vízszintje ne emelkedjen +100 cm fölé. Az 1942. évi vízeresztési adatokat Hortobágyi Tibor (1950) „Biocoenetikai tanulmányok a Balaton somogyi nyílt vizén...” c. tanulmányában a környezeti körülmények leírása keretében adta közre ugyanolyan formában, mint amilyenben Entz és Sebestyén (1940) közölte. (Ezek is a felügyelőség által készített grafikonokon ábrázoltak, tehát hitelesnek tekinthetők.) Az 1942. évi grafikon adatai december hónap kivételével eltérnek Baranyi (1975a) adataitól. A havi mennyiségeket tekintve öt esetben az eltérés Hortobágyi értékeihez viszonyítva 5 és 126 mm, hat esetben pedig 1 és 46 mm közöttivel kevesebb. A Baranyi által említett februári 260 mm-es vízeresztés, ami 64 m3/s havi átlagnak felel meg, - valóban túlzottan nagy. Négy hétig tartó ilyen mértékű vízeresztés a zsilip akkori tényleges állapotát tekintve nem képzelhető el, még akkor sem, ha az ebben az időben már folyamatban lévő hajózsilip építési földmunkák alacsonyabb balatoni vízszintet kívántak meg. Hortobágyi grafikonja azt mutatja, hogy 1942. február 5-én 20 m3/s. 10-én 30 m3/s, 15-én 45 m3/s víztömeget bocsátottak át a zsilipen, és csak a február 20-24. közötti napokon volt a névleges kapacitással azonos, 50 m3/s vízeresztés. Ezeken a napokon kívül május 7-től június 12-ig a grafikon 48 m3/s-os folyamatos vízeresztést tüntetett fel. Az 1935. és 1942. évi vízeresztési adatokban található eltérések azt a véleményt erősítik meg, mely szerint az 1921-1970 közötti évek lefolyásadatait nem lehet megbízhatóan pontosnak tekinteni. Az 1970. utáni lefolyási adatokat Faludy Zsuzsanna (1976) „Adatok a Balaton hidrológiai viszonyairól 1971-1975”, és Pappné Urbán Judit (1981) az előbbivel azonos című, az 1976-1980 évekre vonatkozó tanulmányai tartalmazzák. Az ezekben található lefolyási adatok számos esetben jelentősen eltérnek a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság éves jelentéseinek mellékleteként közzétett vízeresztési értékektől. Véleményünk szerint az igazgatósági adatok a hitelesek, amelyeket az 1973-2000 évekre vonatkozóan az igazgatóság 2000. évi jelentésének 2/1. és 2/2. mellékletei tartalmaznak (KDT-VIZIG 2000). Ezeket figyelembe véve az 1921-1970 évekre vonatkozó lefolyási adatokat Baranyi (1975a) táblázata alapján, az 1971-2003 évi ada
