Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
IX. Új zsilipek építése Siófokon. A Sió-csatorna bővítése és karbantartása 1947–2002 között
392 IX. ÚJ ZSILIPEK ÉPÍTÉSE SIÓFOKON. A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSE ÉS KARBANTARTÁSA... millió Ft volt. A Sió-csatoma karbantartási, fenntartási költségei 19,4 millió Ft-ra rúgtak. Ebből az összegből a partbiztosítás 0,8 millió Ft-ot, a kaszálás, gaztalanítás 7,8 millió Ft-ot, a cserjeirtás 5,3 millió Ft-ot, a hajóút kitűzése 0,5 millió Ft-ot, a hajóút-fenntartás 0,9 millió Ft-ot, a mederőr őrházak fenntartása 1,8 millió F-ot tettek ki. 2002-ben végezték el a kiliti mederelzáró berendezés felújítását 5,6 millió Ft-ért. Siójuton vízminőség-védelmi raktár épült, ami 4,5 millió Ft ráfordítást igényelt. A 2002. évi költségek összesen valamivel meghaladták a 178 millió Ft-ot, amiben közrejátszott az is, hogy a Sió mederrendezés L/l. ütemének munkái áthúzódtak erre az évre. 2002-ben a gemenci Sió-torkolati mű mozgató berendezéseit generálozták, a munka költségeit nem ismerjük, de tízmilliós nagyságrendről lehetett szó. A bemutatott néhány év költségadataiból arra lehet következtetni, hogy a Sió felső-torkolati művek, a vízleeresztő- és a hajózsilip, valamint a duzzasztómű a bögével, évi karbantartási, fenntartási költség- igénye 2002-es árakon számítva 10-12 millió Ft lenne optimálisan. A Sió-csatorna Balaton és Kapos- torok közötti szakaszának karbantartása és fenntartása is az eddigieknél többet, 20-25 millió Ft-ot igényelne. A mederbővítés-mederrendezés beruházási munkái - amint arra 1928-ban Kaáli Nagy Dezső rámutatott - szakaszos kivitelezésben nem lehetnek igazán eredményesek, ezért az évenkénti 40-100 millió Ft-os ráfordítások helyett három év alatt kellene a Sió-csatoma harmadán (40 km-es) mintegy 3 milliárd Ft-ért a mederrendezést elvégezni. A siófoki leeresztő- és hajózsilip a mostani rekonstrukció után még egy-két évtizedig megfelel a műszaki követelményeknek, de tudomásul kell venni — ezt a műszaki megfigyelések eredményei igazolják —, hogy „eljárt felettük az idő”, és helyettük újat kell építeni. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a vízleeresztó' zsilipen 1948-1976 között, amikor áteresztó' képessége 50 m Vs volt, összesen 11,6 milliárd (!) köbméter vizet bocsátottak át, - ez éves átlagban 402 millió m3-t jelentett, - ami alaposan igénybe vette a zsilipépítményt és a berendezést. A legnagyobb terhelésnek 1965-ben volt kitéve, amikor 1 074,6 millió ni '’ víz zúdult le rajta egy év alatt, ami megfelelt a Balatonban (100 cm-es vízállásnál) lévő víztömeg felének. De az 1966. év is nagy terhet jelentett a műtárgy számára, amikor több mint 900 millió m3 vízleeresztés történt. Ennek során márciusban 31 nap alatt 126,6 millió m3 zúdult át a két zsilipnyíláson, ami 47,2 m3/s folyamatos vízsu- gámak felelt meg. A leeresztő zsilip 80 m3/s-ra történt bővítése után ilyen nagy igénybevételek nem voltak, de 1977-2002 között, 25 év alatt 6,7 milliárd m3 vizet folyattak rajta keresztül, ez évi átlagban 268,9 millió m3-t jelentett, vagyis 133 millió m3-rel kevesebbet az 1948-1976. évek átlagánál. A vízleeresztő zsiliphez hasonló terhelésnek a hajózsilip nem volt kitéve Az előbbiekben ismertetett haváriák során kétszer károsodott. Rajta inkább az idő múlása során „öregedési”, anyagfáradási tünetek jelentkeztek. A Sió-csatoma medre 1948-2002 között az időjárástól függően volt kisebb-nagyobb igénybevételnek, illetve állapotromlásnak kitéve. Egyrészt a Balaton áradásai miatti vízeresztések, másrészt a Sióba torkolló vízfolyások hozamai határozták meg a meder telítettségét, vagy a mederben áramló víz sebességét. Régóta ismert tény, hogy a vízeresztések idején a csatorna mederoldalai rongálódnak. A VIZITERV egy 1972-es tanulmányában rögzítette, az 1971 őszén történt vízeresztések következtében az év végéig a felső szakaszon 6 km hosszúságot tett ki a rézsűk lecsúszása, vagy a partoldalak leomlása. Ezek 1972 áprilisáig újabb 2,3 km-rel, majd az év végéig további 600 méterrel nőttek, vagyis a partoldal összesen 8,9 km-rel rongálódott meg. Ez a Sió Ozora feletti szakaszának negyedrészét jelentette. A BME Vízépítési Tanszéke által 1985-ben készített „A Sió vízhozamszállításának felülvizsgálata” c. tanulmányban fény- képfelvételeken mutatták be azokat az 50 m hosszúságú bal parti rézsűrogyásokat, amelyek az előző években keletkeztek a felső szakaszon. A Sió-meder és a partok állapotát száraz évjáratokban nem a partro- gyások, hanem a növényzet elburjánzása gyengíti. Az egyébként is gyorsan növő cserjék és vízkedvelő fafajok egészen a rézsűk lábáig terjeszkednek, s vízeresztéskor rontják a lefolyási viszonyokat.
