Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
IX. Új zsilipek építése Siófokon. A Sió-csatorna bővítése és karbantartása 1947–2002 között
388 IX. ÚJ ZSILIPEK ÉPÍTÉSE SIÓFOKON. A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSE ÉS KARBANTARTÁSA... A 30 m3/s-os kapacitás-növelést a zsilip küszöbének 80 cm-rel történt süllyesztésével (levésésével) hozták létre. Az 1946—1947-ben készített kézi mozgatású fogaslétrás emelőberendezés továbbra is megmaradt, csak a szükséges javításokat végezték el rajta. A vízeresztést ez követően is a nyílásokban elhelyezett görgős táblákkal, és a táblákra ékelt billenőtáblákkal lehetett szabályozni. A zsilipbővítéssel párhuzamosan elvégezték a felső torkolati mű egyéb elemeinek (belsőségi támfal, osztósziget, billenőtáblás fenékgát) felújítását, melynek során 1800 méter hosszúságban megerősítették a támfalat, és 4000 m2-rel bővítették a kőburkolatot. Ettől kezdve a leeresztő-zsilip 80 m3/s névleges kapacitásához mintegy 2 km hosszúságban biztonságos 80 m3/s emésztőképességű csatornaszakasz csatlakozott. Az átalakítással bővített és felújított siófoki vízleeresztő zsilip használatbavételéről 1976. december 29-én, 22331/1976. szám alatt rendelkezett Karászi Kálmán, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője „A siófok leeresztő' zsilip vízjogi, üzemeltetési engedélye és az új kezelési szabályzat bevezetése" című okiratban. A 80 m3/s-os siófoki leeresztő-zsilip tehát 1977. január 1. óta működik változatlan formában. Üzembehelyezéskor már három éve működött az 1973. december 28-án átadott Sió-torkolati mű (az árvízkapu) a gemenci erdőben és jórészt elvégezték a Sió-meder bővítését is. Úgy tűnt, hogy a Sió-csatorna kérdése egy időre rendeződött; a későbbiekben csak karbantartásról meg fenntartásról kell gondoskodni. A siófoki hajózsilip üzembehelyezését követő húsz év alatt kétszer szorult nagyobb javításra; 1965-ben, amikor átzsilipeléskor az egyik elzárószerkezet megrongálódott, és 1974-ben szintén rongálódás miatt. Utóbb a hajózsilipet teljesen felújították, mivel az 1962-1972 évek közötti nagyobb hajóforgalom erősen igénybe vette. A BVFP 1979-ben történt korszerűsítése kapcsán elvégzett felületvizsgálatok nyomán kiderült, hogy a Sió-meder még nem képes mindenütt a kívánt mértékű vízemésztésre. Ezért a 2015/1979. (VII.5.) Mt. H. számú határozattal jóváhagyott BVFP a tószabályozási feladatok között úgy rendelkezett, hogy „A vízszinttartás biztonságának fokozására szükség van a Sió meder bővítésének folytatására, illetve befejezésére, távlatban pedig a Sió vízlépcsőinek kiépítésére.” Az elvégzendő feladatok ösz- szes költségét vízszintszabályozás címén a programban a „ Sió csatorna alsó szakaszának bővítése 80 m3/s-ra (BVFP folytatása)” megnevezéssel, 1978-as árszínvonalon, az 1980-2002 közötti időre 879 millió forintban irányozták elő. A tószabályozási munkák tételesen felsorolt költség-előirányzataiból azonban kitűnik, hogy nemcsak a Sió-csatorna alsó szakaszának bővítéséről volt szó, mert ott az előirányzat a következő három tételben szerepel: „- vízszintszabályozás, a Sió 80 m-Vsec balatoni vízeresz- tésre való bővítése, ütemezése a Sió bővítési beruházási program alapján 590 millió Ft, - a siófoki hajózsilip elektromos berendezései 10 millió Ft, - a Medinai vízlépcső, a Sió lépcsőzés részeként, a távlati előirányzat szerint 279 millió Ft.” Az 1979-es BVFP-t a Minisztertanács 2018/1983. (Vili. 27.) számú határozatával módosították és ütemezték, elsőbbséget biztosítva a vízminőség-védelemnek. Ebben a helyzetelemzéssel foglalkozva a következő megállapítás szerepel: „A tó vízháztartása a korábbinál kiegyensúlyozottabb. A vízszint ingadozása (nyugalmi állapotban) éves viszonylatban 30 cm-re csökkent, ami a strandolásra a korábbinál kedvezőbb körülményeket biztosít. Növekedett a mederben tárolt vízkészlet és az átlagos vízszint.” Majd a tó vízszint-szabályozását értékelve azt tartalmazza, hogy „A Sió csatorna és a siófoki leeresztő zsilip 80 m Vs-os levezető kapacitását figyelembe véve, a 100 cm-nél magasabb vízállások előfordulását 95%-os valószínűséggel, a 70 cm-nél alacsonyabb vízszintek előfordulását pedig közel 70%-os valószínűséggel lehet elkerülni.” Ezután előírta, hogy „A vízszintszabályozás biztonságának fokozása és a vízminőség-szabályozás érdekében 1995-ig be kell fejezni a Sió csatornán megkezdett mederbővítési és mederrendezési feladatokat 58 km hosszúságban.” A mederbővítési és mederrendezési munkák azonban mindmáig nem fejeződtek be, részben azért, mert a követelmények módosultak a még nagyobb levezetőképesség irányába, részben pedig azért,