Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
IX. Új zsilipek építése Siófokon. A Sió-csatorna bővítése és karbantartása 1947–2002 között
378 IX. ÚJ ZSILIPEK ÉPÍTÉSE SIÓFOKON. A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSE ÉS KARBANTARTÁSA... A Sió felső-torkolati műveinek elkészülte egybeesett azoknak a vízügyi igazgatási átszervezéseknek a kezdetével, amelyek 1953. október 1-ig, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a 11 területi vízügyi igazgatóság létrehozásáig tartottak.389 Ezek érintették a balatoni és a siói ügyekben eljáró szerveket is, ami rendkívül kedvezőtlenül hatott a Balatonnal és a Sióval kapcsolatos ügyek intézésére. 1948-ban ugyanis a Sió-csatorna Kirendeltség a Sió fő torkolati műveinek létrehozásával befejezte működését, az 1946 novemberétől csak a Balatonra kiterjedő jogkörrel működő Balatoni Kikötők Felügyelőséget pedig megszüntették. A vízügyi igazgatás területi szervei 1948 augusztusától a vízgazdálkodási körzetek lettek, amelyek mint az Országos Vízgazdálkodási Hivatal kihelyezett egységei működtek, és kirendeltségeik voltak. A balatoni ügyekkel és a Sió felső-torkolati művek teendőivel ettől kezdve K. Nagy László vezetésével a Székesfehérvári Vízgazdálkodási Körzet balatoni folyammérnöki kirendeltsége foglalkozott. Ez még nem okozott a szakmai kérdések megítélésében szemléletváltást, hiszen mint említettük, a kikötő-felügyelőséget közvetlenül a háború után is már K. Nagy László vezette, de változott a helyzet 1951-ben, amikor a vízügyi feladatokat a Földművelésügyi-, illetőleg a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium között megosztották. A KPM a fennhatósága alatt maradt vízügyi feladatok ellátására területi árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatalokat szervezett. A felállított 12 hivatal közül a Szekszárdon és Siófokon működők a Zala, a Balaton, a Sió és a Kapos vízgyűjtőjén voltak illetékesek intézkedésekre. De ez a helyzet sem tartott sokáig, mert 1953. október 1-én megkezdte működését az Országos Vízügyi Főigazgatóság, és az 1060/1953. (X. 30.) MT számú határozat szerinti 11 vízügyi igazgatóság, köztük a székesfehérvári, amelynek közvetlen jogelődje a helyi kultúrmérnöki és belvízrendező hivatal, valamint a szekszárdi és siófoki árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatal volt. A székesfehérvári vízügyi igazgatóságnak lett tehát egyik szakaszmérnöksége a siófoki hivatal, s ekként működött egészen 1960-ig, amikor az Országos Vízügyi Hivatal vezetőjének utasítására létrehozták a Balatoni Vízügyi Kirendeltséget, amely - az 1990-es évek első felétől kisebb feladatkörben, de a Balaton vízszint-szabályozását és a Sió-csatorna fenntartását illetően változatlan hatáskörrel tevékenykedik - immár 45 éve. Az 1948-1960 évek között lezajlott szervezeti változásokat tekintve teljesen érthető, hogy az 1947 őszén működésbe helyezett vízleeresztő zsilipet csak 1955-ben hitelesítették mérésekkel. A hitelesítést Ligeti (1980) szerint Filep Lajos végezte el, és az ő általa készített vízhozamgörbét használták a víze- resztésnél a zsilipkezelők egészen 1960-ig. Ekkor a VITUKI-ban végrehajtott mérések alapján új hitelesítési egyenletet és vízhozamgörbéket határoztak meg. 1960-tól kezdve az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) különösen nagy figyelmet fordított a balatoni ügyekre, beleértve a Sió-csatornával kapcsolatos teendőket. 1965-ben elkészült „A Balaton vízgazdálkodási keretten>e”, majd 1968-ban az OVH megjelentette „A Balaton vízgazdálkodása” című 29 oldalas tanulmányt 15 ábrával. Ebben ismertették a Balatonra és a Sióra vonatkozó főbb tudnivalókat és terveket, amelyek közül a Sióra, illetve a Sió-csatornára390 vonatkozó részeket az alábbiakban idézzük, mivel jól tükrözik a 37 évvel ezelőtti szakvéleményeket és a jövőre vonatkozó akkori elképzeléseket. Az összefoglalásban a következőket írták a siófoki zsilippel és a tó vízállásának alakulásával kapcsolatban: 389 Az átszervezéseket részletesen ismerteti Dóka Klára (2001) „A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1915-1985" című munkájában. A „Balaton vízgazdálkodása” c. kiadvány címlapja
