Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
IX. Új zsilipek építése Siófokon. A Sió-csatorna bővítése és karbantartása 1947–2002 között
376 IX. ÚJ ZSILIPEK ÉPÍTÉSE SIÓFOKON. A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSE ÉS KARBANTARTÁSA... A vízleeresztő-zsilipet és a hozzá csatlakozó energiatörő-medencét 12,4x28,5 m alapterületű ke- szonra alapozták. Ilyen nagy süllyesztőszekrényt 1947 előtt még nem építettek Magyarországon. A szekrény belső szabad magassága 4,0 m, a födém szerkezeti vastagsága 1,2 m, az oldalfalaké pedig 0,5 m és 1,5 m között változott. Elkészítéséhez 696 m3 vasbeton volt szükséges, köbméterenként 270 kg cementtel és 52 kg vasbetéttel. A süllyesztőszekrény vágóélét 103 mA.f. szintig süllyesztették le. A vízleeresztő zsilip utófenekét egy kisebb méretű 8x 13 m alapterületű süllyesztőszekrényre alapozták. A kisebbik szekrény lesüllyesztéséig elkészültek az utófenékkel kapcsolatos kisebb munkák, valamint a nagy szekrényre épült felmenőfalak és a csillapítómedence burkolata. Ezután megkezdődhetett a vasszerkezetek szerelése. A vízleeresztő zsilip vasszerkezetének általános elrendezését és fő adatait Ditróy János állapította meg. Ezt a munkát is zártkörű versenytárgyalás alapján adták vállalkozásba. A versenytárgyaláson részt vevő öt cég közül a megbízást a Ganz és Társa Rt. kapta egyrészt mert a legolcsóbb, másrészt mert a legkorszerűbb tervet nyújtotta be. Hock (1948) leírása szerint „A zsilip két 4 m széles nyílásból áll a Balaton legkisebb vízállásánál is 50 m3/s víz leeresztésére alkalmas. Mindegyik nyílásban egy felhúzható tábla van billenthető' felsőrésszel. A táblák mozgatása kézi erővel történik, mégpedig a táblák aránylag kis súlya (az egész mozgó rész súlya csak 9 tonna) és a nagy áttétel miatt meglepően könnyen.” Amikor a vízleeresztő-zsilip elkészült, meghagyták a kettős Larssen-falból álló elzárást abban a reményben, hogy a vízerőmű építése rövidesen megindul, s annál az elzárást fel lehet használni. Ez az elzáró fal azonban kedvezőtlen alakú volt, és amíg át nem alakították, problémákat okozott. 1946 nyarán a vízleeresztő zsilip vasszerkezeteinek beszerelésével egyidőben a hajózsilip víztelenítése után a MÄVAG beszerelte a hajózsilip időközben elkészített vasszerkezetét, a Sió-csatomázási Kirendeltség pedig házi kezelésben elvégezte a még hiányzó faragott kövek behelyezését és a zsilip belső felületének egyenletesen simává tételét. Hock K. (1948) ismertetése szerint: „A 12 m hasznos szélességű és 83,5 m hasznos hosszúságú hajózsilip 1200 tonnás uszályok áthaladását teszi lehetővé. Mindkét kapuja támkapu, javítások esetén az elzárás vas-betétgerendákkal történik, amelyek elhelyezése céljából az alsó és felső kapu felett szerelőállvány létesült. A zsilip gépi berendezése 65 tonna súlyú, a vasszerkezet súlya pedig 105 tonna. A szerelőállvány alsó élének magassága 7 m a legmagasabb vízszint felett, így tehát a zsilipen a Duna-tengerjáró hajók is áthaladhatnak. A kapuk és a tiltok mozgatása kézi erővel történik, de a berendezés úgy készült, hogy gépi üzemre is egyszerűen át lehet alakítani.” Az új zsilipek miatt a Sió-csatoma medrét egészen a régi zsilip helyéig kereken 3 m-rel le kellett mélyíteni. Ezt a lemélyítést a beépített part menti területek miatt csak kőbeton partfalak létesítésével lehetett megvalósítani. A partfalak tervét Sabathiel József készítette a különleges követelményeknek megfelelően. A megtervezett partfal és a szükséges földmunka elvégzésére 1946 végén nyilvános versenytárgyalást tartottak, amelyre összesen 58 ajánlat érkezett. A földművelésügyi miniszter az ajánlattevők közül öt céget bízott meg a munkák elvégzésével, ami a rövid csatornaszakasz miatt a munkaterületen való elhelyezkedésnél problémát jelentett. Más nehézségek is jelentkeztek, de ezek ellenére a partfelépítési- és medermélyítési földmunkák általában elég jól haladtak, úgyhogy 1947 nyarára elkészült összesen 1016 folyóméter hosszú partfal és a földmunkák java része. A földmunkákat azért nem fejezték be teljesen, mert anyagi megfontolásból a meder fenekén 50 cm-es réteget később kotróval szándékoztak kitermelni kézi erővel végzett munka helyett. 1947-ben az eddig ismertetett munkák mellett még a következő - a zsilipek építéséhez csatlakozó munkákat is el kellett végezni: be kellett fejezni a teherkikötő építését, és létre kellett hozni a halászkikötőt; meg kellett építeni a siófoki ideiglenes vasúti és közúti hidakat, s végül el kellett bontani a második (a régi) siófoki vízleeresztő zsilipet. A teherkikötő mederkialakítása és partfalainak építése már 1943-ban elkezdődött, a hajózsilip építésével egyidőben, de ezek is félbeszakadtak 1944 végén. A munkát 1947-ben a Sió-csatorna Kirendeltség saját kivitelezésében folytatta, és a 200 m hosszú, leg-