Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
351 A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA A MÁSODIK SIÓFOKI ZSILIPPEL nap alatt apasztottuk. Ha ezt a magasságot hozzáadjuk. ..hó- napról-hónapra összegezve a valódi vízállások grafikonjához, akkor kapjuk Erdős terminológiája szerint a reprodukált vízállási grafikont. Ezt a reprodukciót végre is hajtotta...vízállás grafikonjain, évről évre. Kár, hogy nem összegezte folytonosan, meg nem szakítva minden évben. Mert akkor látta volna, hogy számításai aligha lehetnek helyesek, mert oly óriási duzzadást mutatna a tó mindjárt a hetvenes évek elején, amit aligha lehetne elhinnünk...Fontosabb kifogásunk az, hogy... amikor a meglévő adatokból próbálja arányosság útján kiszámítani azt, hogy az. esős évszakban a tó vízgyűjtő területére hullott csapadékból mennyi kerül a tóba, akkor olyan szétszórt adatokat kapott, hogy azokat egyszerűen egyetlen vonallal helyettesíteni nem lehet. Éppen ez «... grafikon mutatja, hogy ugyanazon csapadékmennyiségből... különféle hányad juthat be a tóba elméletileg, persze a tényleges vízállási grafikonból visszaszámítva... megszerkeszti Erdó's az estis évszakban hullott csapadék alapján a nyár elején várható legmagasabb vízállások vonalát, persze a Sión való vízeresztés nélkül, s végeredménye az, hogyha a Sió-csatornát kibővítik annyira, hogy az. 24 köbméter vizet legyen képes másodperczenkint levezetni, akkor a zsilip helyes kezelésével elérhetjük azt, hogy a víz sohasem emelkedik a megengedett 104,97 m tengerszín feletti, tehát a siófoki mérczének 104,06 m magasan fekvő 0 pontja fölött 91 cm magasságra." Cholnoky idézett kritikáját csaknem két évtizeddel Erdős tanulmányának megjelenése után írta, akkor, amikor már jóval több ismeret állt rendelkezésére a csapadék mennyiségével és eloszlásával, a tóba befolyó és az onnan leeresztett vízmennyiségeikkel, valamint a párolgással kapcsolatban, s ezért magabiztosan fejthette ki bíráló megállapításait, amelyeket azzal fejezett be, hogy a valóság alaposan rácáfolt Erdős számításaira. Mint írta: „1897-ben elkezdték a csatornát 24 mJ vízemésztésre kibővíteni, de azért 1900-ban, 1901-ben, 1902-ben, 1903-ban, 1904-ben, 1906-ban, 1907-ben, 1910-ben, s 1914- től kezdve pedig mind a mai napig lényegesen fölülmúlta a Balaton a 91 cm-es vízállást! Más alapon kell tehát kiindulnunk, ha a tó vízjárásának okait keressük.’’ CHOLNOKYtól eltérően értékelte Erdős tanulmányaiban foglaltakat Baranyi Sándor (1980), aki szerint „A Balaton vízjárásának első (1899) tudományos értékű vizsgálatában Erdős Ferenc elemzi a vízjárás és a csapadék kapcsolatát, részletes leírást ad a Sió-zsilip kezeléséhez az. idéíjárás alakulása alapján, vizsgálja az 1888. évi zsilipkezelési szabályzatot és kidolgozza a Balatonra az első előrejelzési módszert.” Ugyancsak eltérő Ligeti László (1980) értékelése is: „Erdős Ferenc a 24 mVs vízemésztés mellett előrejelzés alkalmazásával kereste a szabályozás megoldását. Kezdetleges módszere a tavaszi maximális vízállás előrejelzésére irányult. A közölt három éves tapasztalatok meglepően jók, hogy meddig alkalmazták, nem tudjuk.” Véleményünk szerint Cholnoky kritikája Erdős tanulmányában foglaltakkal kapcsolatban túl szigorú, de reális volt, míg Baranyi és Ligeti ismertetései túl általánosak voltak és azt a látszatot keltik, mintha Erdős előrejelzési módszere gyakorlatban is alkalmazható lett volna, pedig azt a 20. század első évtizedének A Kenésén felállított balatoni vízszint-változást mérő műszer (limnográf) a 19. sz. végén
