Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
A SIÓ-CSATORNA MEDERBŐVÍTÉSE ÉS SZABÁLYOZÁSA 1897-1934 KÖZÖTT 337 ti szakaszra úgy, hogy annak emésztése elérje a 24 m3/s-ot Ennél nagyobb levezető képességet azért nem terveztek, mert mint azt az előbbiekben ismertettük, még 1888-1889-ben is úgy vélték, hogy 24 m3/s csatornakapacitással szabályozni tudják a tó vízállását. De azért sem terveztek nagyobbat, mert a területileg illetékes kultúrmérnöki hivatal, - amelynek felügyeleti hatáskörébe nemcsak a Sió, hanem a Kapos és a Nádor-csatorna is tartozott - ismerve a Kapos-torkolat és a Duna torkolata közötti vízjárási problémákat, a visszaduzzasztások során bekövetkező árvízi elöntések miatti kockázatot nem vállalta. A Nádorcsatorna Társulat még az ilyen mértékű bővítést is soknak tartotta, a Sióberki Társulat pedig a költségeket sokallta, amelyek rá hárultak volna. A Sióberki Társulatot alkotó birtokosok összetételét illetően az 1880-as években végbement változások számos problémát idéztek elő a társulat működésében, ami a Sió szabályozásához való viszonyukat negatívan befolyásolta. A Vízügyi és Hajózási Közlöny 1895. augusztus 29-én arról tudósított, hogy a társulat a Sió mederrendezésével kapcsolatban korábban vállalt kötelezettségeinek nem tett eleget, a terveket nem fogadta el, s ezzel késleltette a tervbe vett munkálatokat. A földművelésügyi miniszter a társulat autonómiáját felfüggesztette és az ügyek intézésével miniszteri biztosként br. Fiáth Pált bízta meg373. A Sióberki Társulat nem értett egyet a miniszteri biztos kinevezésével, sem azzal, hogy a Sió szabályozását ők akadályozzák, mivel úgy vélték, hogy eleget tettek a korábbi kötelezettségeiknek, és a továbbiakat is teljesítik, csak későbbi határidővel. Vitatták azt az - egyébként törvényi alapokon álló - kormányzati intézkedést is, amely felhatalmazta a miniszteri biztost, hogy a költségek biztosítása érdekében a társulat vagyona fölött rendelkezzen. A vita még a következő évben is folyt és csak 1897 elején jutottak el odáig, hogy ekkor megkezdődhettek a Sió medrének bővítési munkái. Ezek a munkák azonban inkább az 1863-ban végrehajtott munkálatok után 35 év alatt visszarendeződött állapotok kiigazítását jelentették, mintsem egy, a követelményeknek megfelelő, új meder kiásását. A munkák zömét 1899— 1900-ban végezték. A 1901. december 7-én átadott374 Sió-csatorna Jut és Ozora közötti szakaszán a következő két-három évben a mederoldal több helyen a mederbe csúszott (vagyis leomlott a vízbe), és emiatt a levezető-képesség újra 15 m3/s-ra esett vissza. A vállalkozókkal bármunkában végeztetett munkálatok nehézségeiről Cholnoky (1918) a következőket írta: „A 24 nő-re való kibővítés 1902-ben ért véget, természetesen nem sokat lendített a tó szabályozásán. K. Nagy Dezső' mérnök felügyelete alatt folyt az érdekes kibővítő munka. A legnagyobb nehézséget a csatorna környékének laza, süppedős talaja okozta. Roppant nehézséggel járt mindenütt a gépek, nehezebb dolgok szállítása. A Balaton, mintha csak a mérnököket akarta volna bosszantani, 1903-ban megint meglehetősen leapadt s az akkor már fejlődésnek indult fürdőik nagyon kezdtek paA Sió keresztszelvényének tervezett bővítése az 1910-es években 373 1895. augusztus 24-iki hatállyal. 374A kibővített csatorna átadásáról a Gazdasági Mérnök 1901. december 15-i számában adott hírt.
