Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között

334

VIII. A SIÓ-ZSILIP KARBANTARTÁSI ÉS A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSI ... MUNKÁLATAI...

tői kezdve a munkák közköltségen folytak. (A siófoki kikötő építését részletesebben a Sió-csatorna bővítésével kapcsolatban később ismertetjük.)

A Sió mederbővítési munkálatok 1911-ben, a siófoki zsilip alatt Jut irányában mintegy 1 km-re kezdődtek azért, hogy a zsilipépítményekre veszélyessé váló kimosásokat elkerüljék. A mederbővítéssel együttjáró medermélyítések tíz év alatt a zsilip utáni szakaszon a korábbi 2,4 m-es vízszintkülönbséget több mint kétszeresére, 5,0 méterre növelték, s ez különösen a nagyobb vízeresztésekor volt romboló hatású. A kimosások fokozódása már a zsilipet veszélyeztette és ezért az esés csökkentésére a földmívelésügyi minisztériumi vízügyi főosztálya a zsilipfenék alatt fenékbiztosító bukógát megtervezését rendelte el 1922-ben. A tervet a kikötő felügyelőség rövid idő alatt elkészítette és a bukógát építését a földmívelésügyi miniszter 17 237/1923. VB.-3. sz. rendeletével engedélyezte. A háromszor 5 méteres részből kialakított bukógát 1-1,5 m vastag kőrakatra terített 20 cm-es betonlemezből állt, aminek költsége több ezer koronára rúgott, és 1923. július 21-re készült el. Ez a bukógát egy 1925 tavaszán történt vízeresztéskor tönkrement, de maradványai a kötött agyagtalajba ágyazódva a zsilip közelében megakadályozták a meder további kimélyülését. Az 1911-1925 közötti években magán a zsilipen csak a legszükségesebb karbantartási munkákat végezték el, ezért a betonépítmény állaga folyamatosan romlott. Az 1920-as évek elején, a középső betonpilléren keresztül állandó vízszivárgást észleltek, a zsilip mindkét támfalához csatlakozó betonrézsű támfalán pedig olyan vízfoltokat láttak, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy az építmények belsejében rejtetten vízfolyások lehetnek. Ezek a tünetek folyamatosan erősödtek, - s amikor 1925-ben, a földmívelésügyi miniszter egész Sió-szabályozási munkálatokat a Balatoni Kikötők m. kir. Felügyelősége hatáskörébe utalta, - a felügyelőség kezdeményezte egy zsilip feletti zárógát megépítését azért, hogy annak védelme alatt víztelenített zsilipépítményeket gondosan megvizsgálhassa, és a feltárt hibákat kijavíthassa. Az elzárógát építését a miniszter a 11 524/1927. V B. 2. sz. rendeletével engedélyezte, és a felügyelőség 1927 tavaszán hozzáfoghatott annak építéséhez. A zárógát július 11 -én elkészült kettős szádfallal, melynek közét döngölt agyaggal töltötték ki. Másnap már megkezdődhetett a zsilipépítmények tüzetes vizsgálata, majd pedig a feltárt hibák kijavítása, ami augusztus 4-ig tartott.

A felügyelőség a következő javításokat végeztette el:

— Kijavíttatta a zsilip előtti bal part burkolatát,

— Kijavíttatta a két régi jégtörőt, és egy harmadikat is beépíttetett a mederbe azzal egy időben, hogy az előfenék betonrézsűjét felújíttatta.

— A középső, szivárgó betonpillérbe három helyen fúrt 180 cm mély lyukakba összesen 150 kg port- landcement-levet préseltek, 5 atmoszféra nyomással, aminek következtében a repedéséken keresztüli vízszivárgás teljesen megszűnt.

— A kiszedett zsiliptáblákat, a vasszerkezeteket letisztították, ahol szükséges volt a hibás részeket kijavították vagy kicserélték, és mindent kétszer lefestettek vízálló festékkel.

— Felszedették a megroskadt utófenék burkolatát, az üregeket a Sió mederből kitermelt kaviccsal370 kitöltötték és a betonlapokat portlandcement-habarcsba visszarakatták.

— A zsilipküszöb kikopott részeit is kijavíttatták, helyreállították az utófenék bal parti rézsűjét lezáró kőkúpot, kövekkel kitöltötték a kiüregelődött részt.

— Kiszedették az utófeneket lezáró eredeti elkorhadt szádfalakat, és helyükbe újat verettek; a szádfal mögötti üregeket sió-kaviccsal kitöltötték, az új szádfalra az utófenék szintjéig cementhabarcsba ágyazott réteges terméskőfalazatot rakattak, s az utófenék betonfelületét kijavíttatták.

370 Geológiai szempontból különösen érdekes, hogy 1891-ben a második Sió-zsilip építéséhez, és később az 1934-ben történt javításkor is esetenként 30-50 m3 vagy még több apró szemű folyami kavicsot termeltek ki a Sió medréből, a zsiliptől néhány száz méterre Jut irányában. Ez a kavicssáv egyik ága lehetett annak az ősi folyami kavicsvonulatnak, amiről Lóczy Lajos írt az 1913-ban kiadott „A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek a vidékek szerinti telepedése ” c. művében. A kavics minőségileg igen jó lehetett, ha Kaáli Nagy Dezső és mások betonépítkezésekre alkalmasnak tartották.