Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása

330

VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA

jegyzi, hogy tanulmányai alapján ő is azokra az eredményekre jutott, mint Józsa. Nem tartja célszerűnek a Sió-zsilip és Sió-csatorna emésztésének 36 m3-re való bővítését, mert akkor a tó valóságos folyóvá válik, melynek a Zala árvizekor jelentékeny esése lesz és így a normális vízszín meg sem tartható.”

Cholnoky (1918) „A Balaton hidrográfiája” c. művének a tó vízállásával foglalkozó fejezetében az előbb idézetteknél egyértelműbben fogalmazott a zsilip vízszint-szabályozó szerepéről, amikor a következőket írta:

„Ha a siófoki zsilip csak keveset van nyitva, akkor befolyása a tó vízállására általában nagyon kicsiny, majdnem elenyésző'. De kétségtelen, hogy 30-50 m3/s vízeresztés esetén, tehát olyan esetben, amikor szabályozatlan állapotban az egész Sióvölgyet elöntené a víz, a tó vízállása lényegesen apasztható. Kétségtelen tehát, hogy ha sikerül a Sió-csatornát úgy rendbe hozni, hogy azon 50 m3/s akadálytalanul és kártétel nélkül lefolyhasson, akkor megakadályozhatjuk a tó túlságos magasra való duzzasztását, de hogy az 1 méteres vízállást el ne érje, azt mégsem zárhatjuk ki teljesen.”

A második siófoki Sió-zsilipet 1892. novemberében történt átadásától 1947 tavaszán történt elbontásáig, több mint fél évszázadon keresztül használták vízszint-szabályozásra, miközben az előtte lévő hajókikötőt kétszer átalakították-bővítették, az alatta lévő Sió-csatornát pedig kimélyítették és kiszélesítették.