Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
320 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA teni a vizet a Balatonból, ami 1,1-1,3 mm-rel csökkentette volna a tó vízállását, vagyis egy hónap alatt 3,4-3,8 centiméterrel. Tehát még ilyen mértékű vízeresztés sem befolyásolta volna lényegesen a vízállás alakulását. A Balaton vízállása 1890-ben Cholnoky (1918) által közölt adatok szerint május 15. és augusztus 15. között, három hónap alatt 32 cm-ről 4 cm-re csökkent, szeptember 5-én pedig -2 cm volt. A jegyzőkönyvből idézettek tanúsítják, hogy a Sión való hajózáshoz előzetesen engedélyt kértek, amit a társulati igazgató ajánlásával a királyi biztosnak terjesztettek fel, s ez így lehetett az 1890-es évek elején is. Kiderül a jegyzőkönyvből az is, hogy a társulat az 1888-ban létrehozott vízikönyvben szükségesnek tartotta bevezettetni a Sión való hajózás feletti vízhasználati jogát, ami megtörtént, s így a továbbiakban is csak a társulat hozzájárulásával lehetett a Sió-csatornán hajózni. Mindezek alapján megállapítható, hogy a vízi-közlekedéshez szükséges vízeresztést a zsilipkezelő nem végezhette önkényesen a saját hasznára, mint ahogyan azt a Veszprémi Független Hírlap 1890. szeptember 27-i számában állította. Krisztinkovich Aladár újságban megjelent írása szerint akkor a Balaton vízszintje 99,79 m, azaz 104,26 m A.f., vagyis a siófoki vízmércén 18 cm magas volt, ami nem egyezik Cholnoky (1918) által közölt -2 cm-es értékkel. (A tó vízállása július 5-10. között volt 18 cm magasságú.) Ennek az eltérésnek azonban nincs nagyobb jelentősége, mert a tó vízállása az 1885 óta tartó száraz periódusban hasonlóan alacsony, vagy még alacsonyabb volt. 1890-ben szeptember 18-22. között érte el a legalacsonyabb szintet, -14 cm-t, de az év végén még mindig csak -2 cm-en állt. Emiatt a veszprémi lap tovább cikkezett a Balaton vízállásáról és a zsilip kezeléséről: november 8-án „Mi lesz a Sió-zsilippel?” címmel ismét szerkesztőségi cikk majd egy hét múlva hasonló főcímmel és „Felelet Krisztinkovich Aladár úrnak a sióberki társulat igazgatójának” alcímmel Bolgár Mihály újságíró cikke jelent meg. Ugyancsak ő írta a november 22-i számban „A beteg Balaton” és a november 24-től 1891. január 24-ig tartó, „A Balaton múltja és jövője” című hét részből álló cikksorozatot. Az előbbiek a már ismertetett tartalommal és stílusában foglalkoztak a témával, míg az utóbb sorozatban Bolgár a tó történetével kapcsolatban valós és téves adatokat ismertetett, s a VI. és VII. részben szó szerint közölte az 1888. évi zsilipkezelési szabályzatot. Végül szerzői név feltüntetése nélkül 1891. január 31-én jelent meg „A Balaton jövője” c. cikk, melyet szövegéből ítélve szintén Bolgár írt, s amellyel befejeződött az újság cik- kezése a siófoki Sió-zsilipről és a Balatonról.358 Ennek a cikknek összefoglaló jellege és jellemző újságírói stílusa - amivel később a 20., sőt a 21. századi újságolvasó is rendszeresen találkozhatott - indokolja, hogy teljes egészében idézzük: „A Balaton jövője. »Ha a Balaton oly perfid lett volna, mint az emberek, már régen el kellett volna pusztulnia«, mondó nekem egy alkalommal egy a Balaton sorsát igazán szivén hordozó derék férfiú. A Balatonnak van ugyanis egy halálos ellensége, a ki vesztét, egy megsértett ellenfele, aki megyöngíttetését, végül egy, aki jó koncz fejében mindenkor kész segédkezet nyújtani a két hatalmas ellenfék terveinek kiviteléhez. Halálos ellensége a somogyberki érdektársaságnak. — Az első érvágáskor nyert 120 000 holdnyi terület sem elég már számukra, a könnyen szerzett kincsek csak fokozták, de nem elégítették ki hírvágyukat, ők a Balatont nem megfékezni - de megölni akarják. Száz éven keresztül folytatott erős harczaik közepette nem válogatták meg fegyvereiket; erőszakoskodás és kitartás jellemzi működésüket. Megsértett ellenfele d. v. társaság a melynek már oly érzékeny károkat okozott a múltban. — Félve a Balaton nagy hatalmától, erejének megtörésén fáradozik. - Czélja jogos, eszközei nemesek voltak, nem riadva vissza sem az anyagi, sem a szellemi áldozatoktól. - O adta a 200000 frtnyi előleget a Sió-csatorna kiépítéséhez, s késeibb a csatorna partjait is ő látta el vontató utakkal; a nélkül, hogy igénybe vette volna ezért a neki felajánlott 25 évi vámjogot. - A reá bízott feladatokat mindig elég jól oldotta meg, önvédelméről gondoskodva, nem hagyta figyelmén kívül a többi társulatok érdekeit sem. - Nem mondhatjuk azonban ezt a kezeléssel megbízott egyéneiről. Végül a sióberki társaság tudta azt jól, hogy nélküle sem a Somogy berkiek, sem a vasútiak nem boldogulhatnak. Fejőstehénnek nézte a Siócsatomát, s lomha zsoldos katonákként tett valamit, ha jól meg358 a Veszprémi Független Hírlap hivatkozott számai megtalálhatók a Fejér Megyei Levéltárban a Sióberki Társulat iratai között.
