Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig

II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG

31

...amióta a tó vize a Hídvég fölötti nyíláson át bejuthat a Kabóka völgyébe, azóta olyan magas, mint amilyen a pleisztocén korban a siófoki pleisztocén-turzásokat építette, nem lehetséges.

...A nagy pleisztocén turzáson két nyílás vezet keresztül... a nyugatin a Sió széles, alluviális lapálya vezet át, a keleti egészen keskeny, szinte mesterségesnek látszik, s mivel vele szemben van a tópart közelében a római hídláb, vagy zsilip maradványa, fel lehet tenni, hogy ez az átvágás mesterséges, s mivel elég tekintélyes, nagy munka, talán ezért említették fel a római írók. A partszélen közvetlenül sokkal alacsonyabb, aprókavicsos, egyenes turzás nyúlik végig, de ennek természetes formáját nagyon megváltoztatta a rajta vezetett országút és vasút. Ennek a turzásnak is a nyugati végén van az a nyílás, amelyen a Sió elhagyja a Balatont.” Cholnoky Jenő 1918-ban az előbbiekben idézett Sextus Aurelius Victor feljegyzésének latin szövegét közölte, ami - elsősorban írásmódját tekintve - némileg eltér a később ismertetendő, a Bendefy által közöl- tektől. A Cholnoky által közölt latin feljegyzés magyarul szabadon fordítva a következő:

„...itt az ostrom idején idó't vesztett, ezért félve, nehogy távolmaradása miatt hátrány (veszteség) érje, ugyanazon a fent említett úton, amerre a támadáskor ment, visszatért Itáliába. Kevéssel ezután egészségtelen vidéket használhatóvá tett; ezzel szántóföldeket szerzett az államnak (a birodalomnak). Igen nagy erdőiket irtott ki, kiengedte a Pelso tavat (a Balatont) a Dunába a pannonok vidékén, akiknek kedvelt tartományát felesége nevéről Valériának nevezett el”.

Kuzsinszky Bálint (1920): „Siófok nagyközség északi határában, a siófok-mocsoládi vasútvonal mellett az I. számú ó'rháztól, hol a vasút délre kanyarodik... a pályatest nyugati oldalán, egészen közel hozzá, 1907- ben a vasút építésénél egy falazatmaradványra akadtak. Rómainak kell lenni, mert nem csak az építkezés vall arra, hanem még inkább az, hogy a törmelékben egy elég nagy darab római téglát találtam... Ezen római építmény egy része még a föld alatt van, de úgy látom, hogy nem egyes falakról van szó, a melyekből valamely épületre lehetne következtetni, hanem az egész egyetlen falazattömböt képez... a tömb magva öntött falazat (opus incertum), külső felszínét azonban... a leggondosabb quaderfalazat alkotta, a melyből a két alsó réteg még megvan. A vörösberényi kőből faragott quaderek hossza változik 28-37 cm között, de a rétegek egyformán 16 cm magasak. Külsőfelületük egészen simára van faragva, az összeillesztésük pedig a leggondosabb... a gondos munka csak úgy érthető, ha valami közhasznú műről van szó. De hát mi lehet ez? Még a legközelebb fekvő feltevés, hogy olyan zsiliphez tartozott, melylyel a Balatonból levezetett vizet elzárhatták... ezen zsilipnyílással egy vonalba esik egy árok, kétségkívül a Balaton régi lefolyása, a mely árok, meg ilyenformán annak a csatornának maradványa volna, a melyet... tényleg építettek a rómaiak a Balaton lecsapolása végett".

LÓCZY Lajos (1920): „Nevezetes épületmaradványt ástak ki 1907-ben a Siófok-Mocsolád-Kaposvár között épített vasútvonal I. számú őrháza mellett. Építkezése rómaira vall. Mi lehetett? Elzáró zsilipnek egy része, a Balaton vizének levezetésére. Cholnoky Jenő inkább hídfőt sejtett benne. Ha zsilip lett volna, akkor a Balatonnak a mostaninál jóval magasabban álló szintjéről vezethette le a csatorna a vizet. Ezen a lehetőségen kívül más római emlékek a Balaton mainál alacsonyabb vízállása mellett szólnak... Hol volt azonban az a csatorna, amelyen a római vízimérnökök a Balaton vizét a Duna felé levezették? Semmiesetre sem a mólók között nyíló mai csatorna helyén, hanem minden valószínűség szerint a déli vasútnak, Siófok állomástól Budapest felé eső első őrházánál, 3 km-re a Sió-csatornától, ahol a Balaton vízszéle hirtelen egészen a vasúti töltésig öblösödik.”

Cholnoky Jenő (1926): „A rómaiak aztán Városhídvég és Ozora közt megnyitották a Balaton lefolyását. Átvágták a pleisztocénkori turzást is, és tetemesen leapasztották a tó vizét.”

Kenessey Béla (1928): „Minden valószínűség arra mutat, hogy a rómaiak idejében a tó vízállása a mainál magasabb volt és a tó mélyen benyúlott a mai Sió völgyébe. Dr. Cholnoky Jenő szerint Városhídvég és Jut között kellett lenni annak a vízválasztónak, ami a Balaton maximális vizét megszabta, s amit már a rómaiak vágtak keresztül...”

Kogutowicz Károly (1930): „Siófokon is találunk olyan épületmaradványokra, melyeket nem lehet másként, mint egykori zsilip-építményekként magyarázni. Csakugyan van híradás arról, hogy Galerius császár elrendelte a Balaton vízállásának alásüllyesztését, amihez rendszeres műszaki szabályozómunkálatokra volt szükség.. ..Siófok környékén találtak régi épületmaradványokat, melyek nyilván római korból származnak és arról tanúskodnak, hogy itt a rómaiak is tartottak fenn valamilyen zsilipberendezést, amellyel a tó lefolyását szabályozhatták." Dornyai Béla és Vigyázó János (1934): „A tavat először a rómaiak csapolták le, valószínűleg Siófok déli