Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA AZ ELSŐ SIÓFOKI ZSILIPPEL 317 hogy cikkíró munkatársuk az írást nem hagyja viszontválasz nélkül. Ez, az újság szeptember 27-i számában „A Sió-zsilipről” cím alatt jelent meg, amelyben megismételték a vádakat a zsilip önkényes és a Balatonra nézve káros kezelésére vonatkozóan, majd három hét múlva ismét „Mi lesz a Sió-zsilippel?” címmel fényképes szerkesztőségi cikket közöltek a következő szöveggel: „Mióta a Sió-zsilipet megcsinálták, még összevéve sem volt annyi baj vele, mint ezidén. Fél év óta egyre hangzik a panasz, hogy lelkiismeretlenül kezelik a zsilipet; vagyis hogy a kormány által engedélyezett vízmagasságon felül jóval többet bocsátanak le a Sión. Számtalan alkalommal figyelmeztettük erre úgy a kormányt, mint a balatoni kor- mánybiztosságot; de a nóta vége mindig egy volt. A kormánybiztos ugyanis jelentéstételre szólította föl a zsilip kezelőjét Dominger mérnököt, hogy igaz-e, miszerint az. engedélyezett 10 ctmmyi víznél több bocsátatik le a Sión? A jó ur aztán vizsgálatot indított maga ellen í fel is mentette magát, hogy nem több mint 10 cmtmyi viz az, amit leeresztett. Ez a bolond circulus vitiosus ismétlődött, valahányszor uj panasszal léptünk föl. Tanuka t bajos volt fogni ellene, mert nem lehettünk ott mindig... Azonban, hogy állításainkat, panaszunk igaz voltát megbizonyitsuk, hogy adatainkat se hamis tanuk, se hamis eskü meg ne dönthessék, amerikai force-t alkalmaztunk, mely ugyan igen költséges volt, de legalább feleslegessé tesz minden további vizsgálatot és szószaporitást: lefényképeztettük magát a Siózsilipet s vizét akkor, mikor a zsilipnek 10 ctmren kellett volna állni s állott pedig 75 centiméteren... bemutatjuk aez érdekes képet, a zsilipen magán a részünkről a zsilipre állított két balatoni hajóssal, s alant a mérczejelzéssel mely a 75 ctmrt jelzi. Örök-időkre szóló bizonyságot akartunk szerezni e képpel a mellett, hogy mi nem üres frázisokkal dobállózunk, mikor a Balatont óvólag, a zsilipet féltékenyen őrizzük s megakadályozni akarjuk, hogy azt egyes emberek szeszélye s önkénye vagy magánhasznára lelkiismeretlenül kezelni lehessen. Veszprém megye alispánja Véghely Dezső, a megyei főmérnök Paál Dénes, Esterházy Mihály gróf a balatoni gőzhajótársaság elnöke s Szarvassy Sándor ugyané társaság gondnokigazgatója meggyőződtek számtalanszor adatainkról, s valahányszor hibát jelzettünk a Sió-zsilipréíl, személyesen is konstatálták ott, vádjaink alaposságát. Mindannyiszor jelentést tettek a kormánynál, de a főmagasságu »Sándor«-ra nyíltan hivatkozó főmérnök csak nem akart megjavulni, kikötött a közvéleménnyel s mindenkivel, ki manipulátiójának véget akart vetni. Most aztán a vármegye azt mondta ki a közelmúlt megyei közgyűlésben, hogy »Eddig és ne tovább!« Megunták a Dorninger ur fészkelődését s feliratot intéztek a kormányhoz, aziránt, hogy a Sió-zsilip kulcsainak őrizetét s illetve kezelését Veszprémvármegyére bízza. Hogy e kérelem jogos s meg is lesz az üdvös foganata: az kétségtelen. Hisz a zsilip tulajdona a mi vármegyénknek. Mi építők s igy nekünk is kell gondoznunk. Most is, hogy újjá is keilend építenünk, közel 40 ezer forintunkat fogja felemészteni. Hátha a mi megyénknek annyi pénzébe fáj ez a zsilip; akkor majd mi fogunk arra felügyelni. És kijelentjük, hogy a Balatont nem engedjük senki fia potentát által többé Csáky-szalmájának tekinteni, amelyet minden ember saját malmára vezethet. Nemzeti közkincs az, melynek kultiválására egy egész nemzedék .s annak a nemzedéknek sok száz milliónyi vagyona fog ezentúl latba vezetni. Lelkűnkben meg vagyunk győződve, hogy a kormány, kihez e visszaélések megszüntetése iránt ime, az egész vármegye felemelte panaszszavát, orvosolni fogja a bajt s a kulfárokat elzavarván a zsilip mellől, lehetetlenné tenni a jövőre a Balaton én’ágását. Noli me tangere! Ne nyulj-hozzám nekünk ez a közügyünk, amelyet hazafias lelkesedéssel s igaz. szívvel akarunk szolgálni ,s melyet orv módon megtámadtatni, megraboltatni, megölni senki által többé megy nem engedünk! Ennek bizonyságául im itt a Sió-zsilip képe. Figura docet! Ecce! ” A szerkesztőségi cikkhez tartozó fénykép354 aláírása: „A Sió-zsilip fényképlenyomata, mikor 10 helyett 75 ctméteren állt.” Az újság az idézett harcias hangvételű és drámai helyzetismertető cikken kívül részletet közölt a vármegye alispánjának a megyegyűlés elé terjesztett jelentéséből, mely szerint a siófoki Sió-zsilip kezeléséről 1890. augusztus 26-án személyesen győződött meg, s ennek során, ....egyéb hiányosságok mellett, amel yekre nézve azonban reménye van, hogy a zsilip miniszteri biztosának intézkedései által orvosoltatni fognak, arról is meggyőződött, hogy a zsilip kulcsai nem zárt helyen, hanem egy fogason, más kulcsokkal együtt őriztetnek, s mert azokhoz ott bárki is hozzáférhet, tehát visszaélések lehetősége sincs kizárva...”. Ezután közli az 354 A fényképen nem a teljes zsilip, hanem annak egyik fele látható, rajta a két személlyel. Bukovszky (2004) szerint (42. p.) a „Veszprémi Független Hírlap”-ban megjelent cikkek támadásának „hevességére jellemző, hogy valótlan vízállás táblázatot készítettek, és az újságban szereplő fényképen a Sió-zsilip vízállását retusálták!"