Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA AZ ELSŐ SIÓFOKI ZSILIPPEL 307 A Kiszely Károlytól és Cholnoky Jenőtől idézetteket támasztja alá annak a folyamodványnak a szövege, amelyet Keszthely város elöljárósága intézett a Helytartótanácshoz 1866. június 20-i keltezéssel „A Balaton vize leeresztése általi visszaélések megszüntetése és egy bizonyos vízfelszín meghatározása a Siófoki mérséklő' zsilipek azonnali beszegeztetése végett.” A folyamodvány346 többek között a következőket tartalmazta: „ 1862-ik évben midőn a Balaton tavat lecsapolni alakult Somogyi társaság a vasúti társasággal egyesülve, a vidékünket ékesítő Magyar Tenger leeresztését e czélra kinevezett királyi biztos által kieszközölni sikerült. Annál is inkább, mert akkor csak 3 íó láb határoztatott a vízfelszínből levezetni, a Zala parti birtokosság, habár a lecsa- polás ellen tiltakozások történtek, azon biztos reményben, hogy ezen országos érdek a Sió medrébe felállított mérséklő zsilipek kezelésénél ellenőrködés által biztosítva leend, - részben megnyugodott... Keszthely városa két kinccsel bírt, melynek egyike a Balaton, másika az úgynevezett Hévíz fürdő. Ezek közül az elsőtől, melynek városunk emelkedését köszönhetjük, és melybe jövő reményeinket is fektettük, megfosztanunk, mert a hideg fürdő, mely évenkint egy pár ezer fürdő vendéget hozott városunkba, részben sárban, részben száraz.on áll és a naponkint tapasztalt leapadásból következtetve, egy pár hét kell csak, hogy azt, mint teljesen használhatatlant a vállalkozó a sárból kiemeltetheti és az enyészetnek átadhatja. Még nagyobb fontosságú a városban és vidékén a Balaton vízfelszíne leszállításával már is tapasztalt víz hiány, kutak kiszáradása... Ezen okból indíttatva, biztos tudomást szereztünk magunknak, hogy Balatonunk vize eleresztése egy vasúti mérnök úr által önkényú'leg kezeltetik, sőt hallomás után, a mennyiben a Sión hajókázók teile vizet úgy veszik meg, már üzérkedéssé fajult át. Szo- morító általyában, hogy akkor midőn más országban a víz tömegek mesterségesen és nagy költséggel vissza fogatnak... akkor a dús jótéteményű Balaton tava... a fekete tengerbe hömpölyög. A városi hatóság arról is meggyőződést szerzett magának, hogy azon víz felszín, melynek a lecsapolástól öt évek alatt kellett volna elmenni, már a muh évi Augusztus hóban, tehát két év alatt teljesen leapasztatott, és jelenleg az már másfél lábbal lentebb áll, holott a lecsapoló és vasúti társaságok már czéljok non plus ultráját elérték, mi által világhírű halászatunk, jövedelmező nádasaink az enyészetnek kitéve, már is nagy részben megsemmisülve, a vidékükön első kenyérkereset ágától népünk megfosztva, szomorúan tekint a jövőbe. Ezen oknál fogva legmélyebb tisztelettel folyamodunk a N.M.M. Kir. Helytartótanácshoz,... hogy egy királyi biztos úr kiküldetésével, a Siófoknál felállított mérséklő zsilipnek azonnali lezárásával, vidékünkre és az egész. Balatonparti birtokosságra vészthozá víz. ele- resztését megszüntetni és úgy intézkedni, hogy a zsilipek beszegezésével csak a fölösleges víz folyhasson el.” A folyamodványra három év múlva, 1869. július 4-én kelt levélben Szőgyény-Marich László, akkori kir. biztos válaszolt, kifejtve azt, hogy a vízeresztés a rendeletileg előírtaknak megfelelően történt. Az előbb idézettek igen érdekesen, de nem elég részletesen mutatják be a Balaton és a Sió szabályozással, illetve a tó vízállásával kapcsolatban az 1866. év eseményeit, melyek a következőképpen alakultak: a Balaton vízszintje január elején »0« ponton volt és április elejéig 11 cm-re emelkedett, majd ettől kezdve folyamatosan csökkent; augusztus első napjaiban -18 cm, októberben -30 cm volt, míg végül november 30-án -42 cm-es legalacsonyabb szintet (103,67 m A.f.) érte el, ami azt jelentette, hogy torkolatnál a zsilip talpához viszonyítva mindössze 63-76 cm-es volt a vízmélység. Ilyen körülmények között még az összes zsiliptábla teljes felhúzása mellett sem tudtak volna egy lábnál (32 cm-nél) mélyebb vizet előállítani a csatornában. így a vízeresztéssel sem lehetett a Sió menti rétek számára a megfelelő talajvízszintet biztosítani az adott időjárási körülmények között, amit a Sióberki Társulat pedig még ilyen vízállás mellett is elvárt volna. Az 1864. évi májusi szemle során elhatározott közös mérnöki zsilipkezelés sem valósult meg, mivel a szemle után nem sokkal később gróf Zichy Ferenc megvált a királyi biztosi tisztétől. Helyére a Helytartótanács „A Balaton lecsapolási és a siófoki zúgó kezelése körüli ügyek kiró346 A folyamodvány és az arra 1869-ben adott válasz szövegét Darnyay (Domyai) Béla 1947-ben tette közzé: Keszthely IB66. évi folyamodványa a Balaton vízszintjének állandósítása és a siófoki zsilip lezárása ügyében. Balatoni múzeumi füzetek. Keszthely
