Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
306 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA zet jelentette. Ezzel előállt a 4 láb (1,26 m) normális vízmélység, s az egyenlőség a tó és a csatorna vize között, így a teljesen nyitott zsiliptáblákon keresztül a víz szabadon folyhatott le, ami azt jelentette, hogy a Sió-csatorna torkolati szakaszán 1,26 métert tett ki maximálisan a víz mélysége. Cholnoky (1918) tehát 4 láb helyett tévesen 4 métert írt. Ez a tévedés ily módon magyarázható, de az már nem, amit a 4,5-5 és 3,3 láb mélységű vízfolyatással kapcsolatban írt, nevezetesen, hogy annak tulajdonították a víz 1-2 lábbal való apadását, mert Meissner (1867) a vízálláscsökkenést „párolgással előidézett eredménynek’’-nek nevezte dolgozatában. Az új Sió-csatomán 1864—1865. évben történt vízeresztések — mai megítélés szerint - a Balaton közepes vagy alacsony vízállásakor történtek, de még nem csökkentették drasztikusan a tó vízszintjét, mivel az 1864. év „nedves”, az 1865. év tele pedig „hógazdag” volt. A vízeresztések a lecsapolási célkitűzések megvalósítása érdekében történtek, miközben nem számítottak arra, hogy a nagyfokú párolgás igen nagy csapadékhiánnyal fog párosulni 1866-ban. Ez a számításon kívül hagyott helyzet idézte elő azt, hogy a Balaton vízállása jóval a siófoki vízmérce »0« pontja alá csökkent, amiről később a következődet írták a Balaton és a Sió szabályozásával foglalkozó szakemberek: Kiszely (1879): „ 1866. évben az apadás folyvást tartott s a tó tükre 99,18 méterre vagyis a feltételezett mértéknél 0,43 méterrel alább szállott.” Ez azt jelentette, hogy a siófoki vízmércén a vízszint -43 cm-ig csökkent. Majd így folytatta: „A Balaton vizének ezen alacsony állása általánosabb felszólamlásokra szolgáltatott alkalmat. A víz lecsapolása ellen a szabályozás keletkezésekor nyilvánult aggodalmak sok részben alaposaknak bizonyultak. A Sió eltekintve medrének elmulasztott kelló' kibővítéséből és a hiányzó vontató utaktól, már csak a víz hiánya miatt sem volt hajózható... nem várt nagy apadás következtében időnként a zsilip elzáratván és a vízeresztés felfüggesztvén, ennek folytán a Sió szárazon maradt, s csak mélyedéseiben tartalmazott posvány vizet. Mindez feljajdította a sióberki társulatot... mely vizet követelt. ...A halászat csökkent, a nádiás megfogyott és a leapadt vízzel feltárt futó homok, a szelek által felkavarva nemcsak a mívelés alatt álló földeket elborította de egyszersmind magának a vaspályának is költséges alkalmatlanságokat okozott.” Cholnoky (1918) az előbbieknél színesebben írta le a történteket: „1866-ban azonban egy kis meglepetés érte az. intézőket. A víz a megállapított 0 vízszín alá sűlyedt 45 centiméterrelZ344 Nagy bajok lettek ebből. A halak kezdtek kipusztulni, mert a partszegélyre, nádasokba, bozótokba rakott ikra szárazra került. A nádasok kiszáradtak, ...déli parton, az abráziós partszegélyen egészen szárazra került a tófenék s a homokot olyan tömegekben mozdította meg a víz, hogy egészen betemette a parti földeket s még a vasúti közlekedést is megakasztotta345. Mintha valami homoksivatagon járt volna a vasút, hatalmas buczkák másztak föl a töltésre, a berkek tökéletesen szárazra jutottak, a nádasok ropogva égtek le. Ekkor kezdték el egyes hangok az eddig magasztalt zsilipet szidni. Ekkor kezdődött a jelszó: »lopják a Balatont«! Pedig a dolog egészen világos. Hála a sorsnak, olyan nagy szárazság, mint a 60-as években, azóta sem sújtotta hazánkat. A kevés és kedvezőtlen időben hullott csapadék nem volt képes a rettenetes szárazságok óriási párolgását pótolni. A gazdasági élet a legszárazabb 64-es évben szenvedte a baj kulmináczióját, a tó csak két év múlva érte el minimumát, azután ismét emelkedni kezdett, bár 1867 őszén ismét 34 cm-rel állt a 0 alatt! Úgy akartak a bajon segíteni, hogy a Sió zsilipjét egészen lezárták. A Sió medre tehát száraz lett, fölverte a gaz, az érdekeltek nagy lármát csaptak. Persze szembe került a balatoni érdekeltség a sióberki érdekeltséggel. Az akkori helytartótanács 1866 július 24- én kelt rendeletével kimondotta, hogy a siófoki mércze 0 pontján álló vízállás minimálisnak tekintendő s az érdekelteket kezelő szabályzat terveinek kidolgozására utasította.” 344 Másutt Cholnoky (1918) azt írja, hogy a Balaton vízállása „ 1866-ban éri el minimumát, és pedig 1866 november 30-án —42 cm vízállással a 0 pont alatt. A következő év őszén megint majdnem ugyanilyen mélyre süllyedt, mert 1867 szeptember 20-ától október 6-áig -34 cm volt a vízállás 0 alatt." (197. p.) 345 Cholnoky (1918) itt valószínűleg azt akarta írni, hogy a mederben lévő homokot előbb a víz, majd a szél mozdította meg nagy tömegben, mint ahogyan ez igen alacsony vízállásakor elő szokott fordulni.
