Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
304 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA állapítás, hogy a lecsapolási munkálatok, mivel a Balaton vízszintje még nem csökkent a kitűzött mértékben, távolról sem tekinthető befejezettnek, de „... még is nagyszerű javításokat eredményezett, úgy, hogy hol azelőtt a szétterülő mocsárok és tavakból nádasok emelkedtek ki, ma már használható rétek s gulyáktól borított legelők terülnek el.” Ez a megállapítás nemcsak túlzás, hanem megalapozatlan is volt, hiszen 1863 októberének végétől 1864 májusáig eltelt hat téli-tavaszi hónap alatt a csatorna kiásása következtében önmagában ilyen mértékű változás nem következhetett be; a változásban igen nagy szerepet játszott az, hogy nemcsak az 1863. év volt rendkívül száraz, hanem az is, hogy 1864. év tavaszán folytatódott a szárazság. A siófoki zsilip beüzemelése utáni történéseket 15 évvel később Kiszely (1879) előbbiekben idézett műszaki véleményében, a jegyzőkönyvben foglaltaktól eltérő módon ismertette, pedig annak alapján foglalta össze azokat, a következőket írva: „A zsilip kezelése közös megállapodás szerint a déli-vaspálya társulatnak lett átadva, ellenben a kezelés ellenőrzését, valamint a leeresztendő vízmennyiség időkénti meghatározását az érdekelt társulatok maguknak tartották fenn. Alig hogy megindult a viz lebocsátása, már is azonnal újabb felszólamlások és panaszok merültek fel, melyek azonban egyelőre csak a zsilip önkényes kezelésére vonatkoztak. A déli vaspálya-társulat ugyanis szem előtt tartva a somogy-balatoni társulattal azonos érdekét a tó tükrének minél gyorsabb és nagyobb leszálítását, bár ha a bekövetkezett nagy szárazság folytán a tó víztükre jelentékenyen és pedig 100,12 méterre341 tehát, az 1862. évi kis vízálláshoz képest 0,44 méterrel leapadt, mindazonáltal a vizet nem oly mérsékelt mérvben eresztette, mint amennyit a kellően elő készített alacsony partu Sió medre kiáradások nélkül befogadhatott és levezethetett volna. A nagyobb mennyiségben bocsátott vizek meghágva a partokat s a völgy mélyebb területeit vízzel elborítván ennek következtében a sióberki társulat hivatkozva az alap-egyesség azon kikötésére, hogy a viz mérsékelten, s csakis az alvidék megkárosítása nélkül bocsájtható, - követelte, miszerint a leeresztendő vízmennyiség az időviszonyokhoz képest megfelelő és kárt nem okozó mennyiségig korláitoztassék. Ezen felszólamlás következtében 1864. évi május hó 18-án tartott királyi biztossági ülésen, a zsilip-kezelés ellenőrzése s a lebocsátandó vízmennyiségnek időkénti meghatározása, az alsó vidék érdekeinek figyelembevételével a vasúti, sióberki és a sárvízi társulatok mérnökeire ruházta- tott. Ugyan e gyűlésben felemlitettvén, hogy a Sió csatorna vontató út hiányában a hajózás igényeit ki nem elégíthetvén, - a hiányzó út elkészítése 25 évi vámszedési szabadalom mellett a déli vaspálya társulatnak fel lett ajánlva, mi azonban mindezideig foganatba nem tétetett. 1864. évben a Balaton víztükre leszállóit 99,75 és 1865. évben 99,58 méterre, tehát 0,03 méterrel mélyebben, mint a mennyire eredetileg a lecsapolás czéloztatott.”342 Kiszely (1879) fenti állítása, hogy a Déli Vasút mérnökei a zsilipet az első hónapokban önkényesen kezelték volna - a panaszok szerint- nem tekinthető helytállónak. Az valóban előfordulhatott, hogy a zsilip teljesítőképességének vizsgálata során háromnál több táblát húztak fel a mérések idejére, de ilyenkor csak rövid ideig tartott, hogy a csatornában lévő víz 1,2 méterre vagy annál magasabbra emelkedett. Az 1863. és 1865. évi vízeresztésekről Cholnoky (1918) is a jegyzőkönyvben leírtakról eltérő adatokat közölt,343 ami Meissner (1867) dolgozatában foglalt adatok félreérthető közvetítésének tulajdonítható. Cholnoky ugyanis a következőket írta: „ 1863-ban megint sűlyedt a víz mintegy 1,35 lábbal (0,43 m). Észrevették már akkor is, hogy ezt az apadást a párolgás okozta, mert hisz a víz az elmúlt év legnagyobb részében volt zárva. Az utána következő télen 4,5-5 láb 341 Mai mérték szerint 104,80 mA.f. vízszint 342 Mai mérték szerint 104,43 mA.f., illetve 104,26 mA.f. vízszint 343 Cholnoky (1918) 229. p.
