Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A SIÓ-CSATORNA, A SIÓFOKI SIÓ-ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ ÉPÍTÉSE 1863-1864-BEN 289 Meissner a vízrendszer leírásakor megjegyezte, hogy a domborzat alakulása azt sejteti, hogy a tó magasabb vízállásnál hosszirányban elnyúlva a Sárrétig folytatódott a Sédig, amelytó'l csak egy „jelentéktelen” vízválasztó választja el. Ez az elképzelés nem volt reális, mert a veszprémi Séd mintegy 25 méterrel magasabban folyt ezen a helyen a Balaton vízállásánál, de nem ő volt az első, aki ennek a viszonylag alacsony vízválasztónak fekvéséből a tó és a Séd közötti kapcsolatra vonatkozóan következtetést vont le. E J. Maire francia földrajzkutató és folyammémök, aki tizenöt évig munkálkodott a Monarchia csatorna- és folyami víziót tervén, 1786-ban Lipcsében megjelent könyvében - az N. Petrovic által (1982) ismertetettek szerint - ezen a vízválasztón keresztül ásott csatornával (VI. csatorna) javasolta a Balatont Buda alatt összekötni a Dunával, mely érintette volna a veszprémi Sédet is. Ötven évvel később viszont Cholnoky (1918) vetette fel a gondolatát annak, hogy ezen a vízválasztón keresztül könnyű lenne a Sédet bevezetni a Balatonba.327 Rendkívül figyelemreméltó, amit a Sióról és annak balatoni kitorkollásáról írt. Mint azt „A Sió, mint a Balaton ó'sifoka és vízszintjének természeti meghatározója ” című részben említettük, Meissner szerint az északi szelek a Sió kitorkollását sokszor elgátolták azáltal, hogy a folyóágyat homokkal töltötték fel. Mint írta, amint a dűnék és a folyó hordalék-lerakódása nagyobb magasságot ért el, elzárta magát a tó (azaz lefolyástalanná vált), amíg csak ezt a gátat a viharok segítségével át nem törte... Egy ilyen eseménynek köszönheti létrejöttét egykori torkolata is, ti. egy régebbi, feltöltődött kifolyás látható fél mérföldnyire keletre, a Fok-Szabadi- féle mocsárban. A Sió, Siófok nyugati részén lévő, 1857-1858-ban térképezett kifolyási torkolatáról, mely előtt egy-két oldalról vízfolyással határolt homokzátony sziget volt, nem tett említést, pedig ez volt az utolsó bizonyítéka annak, hogy a Sió-torkolatot a tó hullámzása nagyon rövid idő - néhány év - alatt képes volt alapvetően megváltoztatni. A Déli Vasút 1857-ben készített, 1:2500 méretarányú, „Expropiationsplan der Gemeinden Fokszabadi und Siófok" és a „Situationsplan der Eisenbahn im Bezirk des Vesprémes Domkapitels ” térképeken a homokzátony sziget és a kétágú torkolati vízfolyás ábrázolása deciméteres pontosságú. A térképrajzokat, melyeket eddig sehol sem tettek közzé,328 a 290. és 291. oldalakon mutatjuk be. A homokzátony sziget meglehetősen nagy, mintegy 2,5 ha terjedelmű lehetett, hosszúsága meghaladta a 250 métert és a szélessége a víz felől elérte a 145 métert. A tó vízállása a felvétel idején igen alacsony lehetett, mert a „sziget” tó felőli szélét több mint 500 méterre ábrázolja a helyrajz a közúti hídtól. Az előzőekben ismertetett térképen a Sió-torkolati kifolyásnál lévő homokzátony sziget korábbi hasonló ábrázolásából arra lehet következtetni, hogy ezt a kétágú kitorkollást a 18. század második felétől kezdve mesterségesen hozták létre időről-időre, de a 19. században (1821-ben, 1834-ben és 1848-ban) egy egycsatornás torkolatot is kiástak.329 Azonban az egy- és a kétágú kifolyás kialakításával sem lehetett elkerülni a torkolat rövid időn belüli feltöltődését homokkal. A 290. és 291. oldalakon lévő térképeken is jól látható, hogy a homokzátony-sziget után a kifolyás medre mintegy öt méterre szűkült össze. Az új csatorna torkolati szakaszát 1863-ban ettől a kifolyástól kissé nyugatabbra hozták létre, a hajóki327 Cholnoky (1918) „A vízválasztó vonal a Papvásári szőlőhegyen indul ki, Fűzfő felett, hogy felmenjen a felvidékre. A literi Nyerges-hegyen éri el azt, kopár dolomitsziklák közt. A Séd vizeit választja el a Balatontól és bár a Séd itt 145 m magasan van, tehát valami 40 m-rel a Balaton felett, egész eddig mindig köz.elebb volt a vízválasztó a tóhoz, mint a Sédhez. A Papvásári szőlőhegy, meg a felvidék szélső halmai közt, a pannóniai-pontusi agyagos homokból álló, alacsony nyergen igen könnyéi volna a Sédet belevezetni a Balatonba. Hisz ezen a helyen a Séd alig van négy kilométerre a tótól. A természetes fejlődés kétségtelenül az volna, hogy a fűzfői árok lefejezze a Sédet, aminek következtében nemcsak a Veszprém felől jövő víz fog a tóba ömleni, hanem a folyó alsó része is obszekvens lesz és nagy területről, talán az egész Sárrétről juttat vizet a Balatonnak. Ez korszakalkotó volna a tó történetében." (55. p.) A mai térképek szerint Fűzfőnél a 71-es és a 72-es út elágazása után a Mámai-hegy észak-nyugati lábánál csak 20-25 méterrel van magasabban a Balaton 105 m A.f. szintjénél. Ez adhatta Meissner számára a gondolatot a tó Sárrétig való kiterjedésének feltételezéséhez. 32K Az előbbi helyrajz a Veszprémi Érseki Levéltárban - a veszprémi káptalani levéltár térképei és tervrajzai között a 16., az utóbbi a 17. számon található. 329 iiyen egyenesen egy csatornával a Balatonból kiágazó Sió-torkolat látható Török Miklós Somogy megyei földmérő 1835-ben készített, Somogy vármegyei postautakat ábrázoló térképén, és T. W Lenzenheim alezredes által 1855/56-ban felvett második katonai felvétel térképlapján. Lenzenheim azonban valószínűleg a tervezett kitorkollást rajzolta a térképre ugyanúgy, mint az akkor még nem létező vasútvonalat a parti turzásra.
