Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A DÉLI VASÚT ÉS A VÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULATOK SZEREPE A SIÓ-CSATORNA ... MEGVALÓSÍTÁSÁBAN 283 Kiszely tizenhét évvel a balatonfüredi gyűlés után, az akkori szempontok szerint ismertette a szabályozási feladatokat, nem változtatva azok lényegén. Pontosan adta meg az 1862. év őszén mért vízállást és az elhatározott három lábnyi csökkentés adatát is, ami mai mérték szerint 99,61 m + 4,68 m = 104,29 m A.f.-nek felelt meg. (Ez a siófoki vízmércén napjainkban + 20 ernes vízállást jelent.) Kiszely Károlyt követően Kolossváry Ödön (1916)317 közölt rövid ismertetést a balatonfüredi „egyez- ség”-ről a következő hét pontba foglalva: „7. a Balaton vízszinét a siófoki vízmércze 0 pontjának magasságáig leszállítják; 2. a Siónak Siófok és Simontomya közötti szakaszát a kiliti és ozorai malmoknál nyert esés kihasználásával lemélyítik, 3. a sárvízi Társulat (ma Nádorcsatorna-társulat) kötelékébe tartozó alsó Siómedret Simontomyától lefelé a Dunáig a nagyobb vízeresztésnek megfelelő méretekkel kibővítik és így a hajózást a Balatontól a Dunáig lehetővé teszik; 4. a Sárvízi társulathoz tartozó mederszakaszon végzendő és 50000 forinttal előirányzott munkálatok költségeihez a somogyi (ma Balaton anyavíz) társulat 40000, a sióberki társulat pedig 10000 forinttal járul hozzá; 5. a kiliti malomtól a sárvízi társulatig terjedő szakaszon végrehajtandó mederásási munkálatokat a sióberki társulat és 6. a juti révtől a kiliti malomig teljesítendő munkálatokat pedig a somogyi balatoni társulat hajtja végre; 7. a juti révtől a Balatonig terjedő mederszakasz rendezését Siófokon a balatoni hajózás érdekében szükséges mólók és hajókikötő építését pedig a somogyi balatoni társulat és a déli vaspálya társaság együttesen hajtják végre.” Botka Gábor sióberki társulati mérnök névaláírása. Botka tervei alapján és irányítása mellett folytak a Sió-csatorna építési munkái az 1860-as évek első felében Kolossváry idézett ismertetésében foglaltak félrevezetőek, mivel azok eltérnek a valós tényéktől. Cholnoky (1918)318 Meissner dolgozata alapján már lényegében jól ismertette a feladatokat (lásd az előzőeket!), de a hozzájuk fűzött magyarázatok nem mindig feleltek meg a történteknek. A Balaton- és a Sió-szabályozással kapcsolatos 1862-1863. évi eseményeket Cholnokví követően Bertók József (1935) foglalta össze többször idézett dolgozatában, a részletek ismertetése nélkül. Végül Ligeti László (1974) „A Balaton és szabályozása" c. könyvében ismertette a „Füredi egyezmény” pontjait, a valóságnak megfelelően, de a szabályozásra vonatkozó feladatmegosztást tévesen mutatta be. Magáról az értekezletró'l is megoszlottak a vélemények, melyek közül Ligeti (1974) véleménye egyenesen elmarasztaló volt, amikor azt írta, hogy „Zichy a Füreden 1862. június 17-én és augusztus 28-30-án tartott tárgyalásra a korábbi érdekeltségeken, a társulatokon és a kezdeményező Déli Vaspálya Társaságon kívül a Balatoni Gőzhajózási Társaság képviselőit is meghívta. A »tanácskozás« merő formalitás volt: az érdekelteket kész helyzet elé állították. Klein Károly vasúti és Botka László sióberki társulati mérnök közös tervét felsőbb helyen már nemcsak elfogadták, hanem az udvari kancellária 1862. július 29-én az utasítást is kiadta annak végrehajtására.” Ligeti valószínűleg azért vélte azt, hogy Zichy csak a forma kedvéért hívta össze a füredi értekezletet, mert nem ismerte az idevonatkozó eredeti iratokat, az ősforrásokat. Ezért írhatta azt, hogy Klein József319 vasúti főfelügyelő és Botka 317 Kolossváry (1916) 175. p. 318 Cholnoky (1918) 227. p. 319 Klein keresztneve a jegyzőkönyvekben hol Károlyként. hol Józsefként szerepel, valószínűleg azért, mert kettős névre keresztelték, ajegyző- könyvezetők viszont mindenkinek csak egy keresztnevet írtak a protokollumba. A központi választmány 1862. augusztus 28-i jegyzőkönyvében Józsefként tüntették fel. Az irodalomban viszont Bertók (1935) nyomán Károly keresztnévvel említik. Könyvünkben a továbbiakban Józsefként említjük, kivéve, ha valamelyik korábbi dokumentumban Károlyként említik. (Hasonlóképpen kétféle módon fordul elő Tallián Lázár veszprémi kanonok keresztneve is; Tallián Lajosként is írták.)