Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása

278

VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA

Dettrich Zsigmond több uradalom joghatalmazottja, Huber József Gróf Aponyi jószág felügyelője, Bicskey Imre társulati mérnök, Tóth Ferencz társulati ügyvéd urak, a Nádor csatorna; - Méltóságos Örményi József cs.kir. Kamarás úr a Balaton gőzhajózási társulat; - Főtisztelendő Tallián Lázár veszprémi kanonok és társulati helyettes elnök, Kolosváry József társulati törvényes képviselő, Botka Gábor hites mérnök, Farkas Imre enyingi tiszttartó, Petőcz Ferencz ádándi tiszttartó urak a Sióberki társulat; - Méltóságos Jankovich László társulati elnök, Paizs Boldizsár igazgató, Méltóságos Gróf Zichy János, és Báró Putheány József Nagy- tisztelendő Dornay István kegyes rendi uradalmi kormányzó, Tekintetes Bárány Pál urak a Somogyi Balaton leszálítási társulat; Michel József főigazgató, Weindl József főfelügyelő, Klein Károly felügyelő, Holtán Ernő urak a Déli államvasút társaság; - Vadnay Rudolf és Antal Imre urak a Zánkai közbirtokosság; - Czuppon Péter, Ach Imre urak Kővágó Örs mezőváros részéről kiküldve lévén, - és mások többen is megjelenvén;

Királyi Biztos Úr O Nagy Méltósága szívesen üdvözölvén a nagy számban összesereglett gyülekezetei, előre bocsátó, miként nem csak Ó Felsége legmagasabb parancsának, hanem saját honfiúi vágyainak is kíván megfelelni, midőn a balatonszabályozási ügyet, mely már mintegy ötven éve sürgettetik, s abban több ízben kiküldött királyi biztosságok eredmény nélkül fáradoztak, hazánknak kereskedelmi, pénzügyi és nemzeti gazdá- szati körülményeinél fogva teljes sikerhez óhajtaná vezérelni; s miután ezen ügy többnyire azért szenvedett hajótörést, mert az érdeklett megyék és társulatok a létesítendő szabályozásra nézve eltérő, egymással ellenkező véleményben valónak, felhívni méltóztatott a jelenlévőket, miszerint a kedvező alkalmat felhasználni, egymás iránt méltánylással lenni, s ezen, nem csak az érdekletteknek, hanem a hazánknak is közügyét, melyet az 1827:33.tc. is azzá szentelt, s mely legkezelebb a Soproni helytartósági osztály 1858 évi April 21 én kelt, 7065 szám alatt hozott intézménye ellen tett egyletek és egyesek részéről a belügyminisztériumhoz történt felszólamlások miatt újból fennakadt, valahára szerencsés eredményre juttatni igyekezzenek.

2. Bemutatta egyszersmind Királyi Biztos Úr Ó Nagyméltósága az ügybeni tollvívőjét, Révay Gusztáv urat, Nógrád megye 1861 dik évben vált főjegyzőjét, kit a gyülekezet jegyzőkönyvének szerkesztésével megbízott.

3. Felolvastatott a Főmgú. M.kir. udvari Cancellaria 1861 évi szentandrás hava 4én, 4100 szám alatt kelt leirata, melyben elnöklő Nagyméltóságú Gróf Zichy Ferencz Úr a Balaton szabályozásánál Királyi Biztosul neveztetik ki. Közörömmel a legszívesb éljen kiáltásokkal fogadtatott ezen legmagasabb kineveztetés, látván a gyülekezet, miként Elnök O Nagy Méltósága hasonló fáradsággal és buzgalommal kíván a szabályozási hazai közügyekben eljárni, mint boldogult Ura Atyja Ó Nagy Méltósága, kinek e nemű nagy érdemei nemcsak a jelenlévők szíveiben, de az összes haza előtt örökké felejthetetlenek lesznek.

Megkezdetvén ezek után a kitűzött tárgy feletti tanácskozás.

4. Kolosváry József úr a Sióberki társulat részéről kijelentette, miszerint a Balaton és Sió vízének szabályozása végett legczélszerübbnek látná, ha hogy e nagyszerű ügyet hazafiul szempontból is felkarolva, az ösz- szes egyesületek összeolvadnának. Mire Krisztián Pius tihanyi kormányzó úr a belügyminisztériumhoz is felterjesztett okokat felhozván, melyek Balaton Fürednek mostani helyzetében leendő fenntartását tárgy azzák - a Balaton bárminemű lecsapolása ellen emelte szózatát. Hasonlóképpen Mórocza Dániel úr, mint három zalamegyei közbirtokosság képviselője beadván emlékiratát oda nyilatkozott, miszerint ő a három lábnyi le- csapolásra, mint károsra nem állhat, ellenben a kilenclábnyi lecsapolást üdvösnek tartaná, már csak azért is, mert így a Sió hajózhatóvá tételét lehetne reményleni, mely a szállítandó olcsóbb épületfa és gabona végett nagy jótétemény volna e vidékre. Csatlakozván e nézethez Vadnay Rudolf úr, mint Zánka közbirtokosságának küldötte. Ellenben Méltóságos Gróf Zichy Nándor társulati elnök, és Szluha Imre udvari Tanácsos, társulati választmányi tag a Nádor csatorna társaság részéről, aképp nyilatkoztak, miszerint ők azon régiebb követelésekkel nem kívánnak előállni, miket a felsőbb vizeknek kész csatornájukba leendő eresztése végett annakelőtte sürgettek; nem ellenzik a Balatonnak akár három, akár kilencz lábnyi leszálítását, csakhogy már végtére ezen országos ügy elintéztethessék; kijelentvén, miszerint 1854 és 1855 évi jegyzőkönyveikben kifejezett jogaikhoz ragaszkodnak akként, hogy 1-ör a társulat a múltra lemond csatornaásatási költségeinek megtérítéséről. 2-or a Balaton vize befogadására szükséges új munkálatok a társaság mérnöke befolyásával elő- legesen a Somogyiak által nyerendő arány szerint viseltessenek. E közelendő és hazafias nyilatkozatot a gyülekezet örömmel fogadván, a Nádor-csatornatársulat ez örvendetes kijelentését jegyzőkönyvbe iktattatni rendelte. Erre Michel József főigazgató úr a Déli államvasúttársaság nevében a következő ajánlatot tette;