Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
276 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA tér vízszintmagasságot illeti (vagyis mai mérték szerint 107,55 m A.f.) az valamikor előfordulhatott, hiszen d’Estopigniani Sió balatoni torkolatának 1788. évi helyszínrajzán 106,5-106,7 körüli vízszintnek megfelelő partvonalat ábrázolt. Meissner későbbiekben részletesebben ismertetendő dolgozatából kitűnik, hogy a vasúttársaság mérnökei és egyéb szakemberei a tervezés fázisában igen alaposan tanulmányozták nemcsak a tavat és partmelléket, hanem a tó vízgyűjtőjét és a lefolyást biztosító Siót is. Kapcsolatba léptek a Somogyi Balaton leszállító, a Sióberki és a Nádor-csatorna társulatokkal, és tájékozódtak tevékenységükről, egymásközti kapcsolatukról. Tisztában voltak azzal is, hogy a Sió-szabályozással kapcsolatban addig végzett társulati tevékenységek nem elegendőek a Balaton vízszintjének szabályozásához, és hogy ez gondot jelenthet a vasútvonal fenntartásában. Ám - mint tőkés társaság - nem akartak az építés idején a problémákkal küzdő társulatokkal közelebbi kapcsolatba kerülni. Sőt, az is feltételezhető, hogy eleve számításba vették, hogy a vasútvonal veszélybe kerülése esetén könnyebben szót érthetnek a Balaton vízszint-szabályozása kérdésében a társulatokkal, amikor már azok számára is saját érdekké vált a vasút biztonságos működése. A vasútvonal biztonságos működését veszélyeztető balatoni vízszint-emelkedés viszonylag rövid időn belül, már 1861 őszén bekövetkezett, amit csak tetézett az, hogy az 1862. évi jégzajláskor a viharos északi szelek jégtorlaszokat tároltak313 a sínekre a pálya egyes részein. Ez cselekvésre késztette a vasúttársaságot, mely kihasználva az országban bevezetett kivételes állapotot, a „provizórium” körülményei között közvetlenül egyezkedett a társulatokkal, az 1861. november 4-én királyi biztossá kinevezett ifj. Zichy Ferenc gróf felügyeleti irányítása alatt.314 Az 1861—1862-ben történt eseményeket a 19—20. századi szerzők különbözőképpen ismertették. Az 1861-1864. évi Balaton- és Sió-szabályozás történetét az események után néhány évvel később ismertető D. M. Meissner (1867) csak annyit írt a könyvünk 3. mellékleteként közölt dolgozatában, hogy a két (a somogyi és a sióberki) társulattal a cs. kir. Déli Vasút privilegizált társaság megegyezett a kormány nevében, a tárgyalásokat vezető és a társulatokat képviselő ifj. gróf Zichy Ferenccel mint királyi biztossal. Kiszely Károly idézett előterjesztésében Zichy királyi biztosi kinevezését és tevékenységét nem említette, csupán annyit jegyzett meg, hogy a vasúttársaság érdeke találkozott a Somogy vidéki birtokosok érdekével. Kolossváry (1916) említett dolgozatában a következőképpen ismertette az eseményeket: „Midőn azután 1861-ben a vízszín felemelkedett a 0 pont fölé 1,66 m magasságra ... a vasút egyrészt tervet dolgoztatott ki a pályatest biztosítására, másrészt mozgalmat indított a Balaton vízszínének leszállítására. E mozgalomhoz a Somogy megyei bozótok tulajdonosai is örömmel csatlakoztak, mert azt remélték, hogy a Balaton vízszínének leszállításával és a leszállított vízszínének megtartásával területük tökéletes lecsapolását érhetik el. De csatlakozott a mozgalomhoz a sióberki társulat is, mely a már említett malmok eltávolításával kapcsolatban a Siófok és Simontornya közötti siómenti területeknek víztelenítését is megoldani kívánta. A vízszín leszállításának ellenzői voltak a tihanyi apátság és a zalamegyei parti birtokosok, kik nádasaik elpusztulásától féltek... Hosszas tárgyalások után végre a Balaton és Sió szabályozására kiküldött kir. biztos elnöklete alatt 1862. aug. 30-án Ba- latonfüreden tartott értekezleten az összes érdekeltek meghallgatásával — miután a még fennálló ozorai malom eltávolítását tulajdonosa, herceg Eszterházy Pál, minden kártérítés nélkül felajánlotta... egyezség jött létre...” 313 „Tároltak" - torlaszoltak. A „tárolás” a Balatonról megjelent, a nagyközönség számára írott könyvekben gyakorta használatos kifejezés.(Pl. a Balaton Panoráma útikönyv (1974) 39. oldalán olvasható: „A part azonban elzárja a táguló jég útját, ... mint a háztető, úgy támaszkodnak egymásnak a felszakadt jégtáblák. Az ilyen képződményt a régi balatoni halász „ tárolás ”-nak nevezte... Cholnoky Jenő 1894- 95 telén térképezte a Balaton tárolásait.”). A jelenséget Cholnoky (1918) részletesen leírta. 314 Gróf Zichy Ferencet - akinek korábban elhunyt apja, mint ismertettük, évtizedeken át buzgólkodott a Sárvíz, a Kapos és a Sió, valamint a Balaton szabályozásáért - akkor nevezték ki, amikor már kezdetét vette a „provizórium”, az abszolutista kormányzás 1861-1865. évek közötti időszaka. Egy nappal Zichy megbízatása után nevezték ki magyarországi kormányzóvá Pálffy Móric grófot, megszüntették a helytartótanácsot, föloszlatták a kerületi, megyei bizottmányokat. A kivételes állapot bevezetésével egyidejűleg katonai bíróságot állítottak fel Magyarország területén tizenkét városban. A főnemesi földbirtokosok ilyen körülmények hatására kiegyezésre törekedtek az uralkodóval, és ez meghatározta magatartásukat a társulati tagságot illetőleg is.
