Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása A Somogyi Balaton leszállító Társulat és a Sióberki Társulat között a Sió és a Balaton szabályozásával kapcsolatban kiéleződött ellentétek évében, 1858-ban kezdte el építeni a Déli Vaspálya Társaság (más néven a Déli Vasút) a Balaton déli partja mentén azt a Buda-Nagykanizsai vasútvonalat, ami végül is döntő szerepet játszott abban, hogy 1862-1863-ban összefüggően kiásták a Sió-csatornát Siófoktól Ozoráig és Siófoknál vízleeresztést szabályozó zsilipet és hajókikötőt építettek. Érdemes ezért a Sió csatornázásának ismertetése előtt a vasútépítés körülményeit röviden összefoglalni. A Balaton déli partján létesítendő vasúti fővonal létesítésére Fiúméig, valamint a Sió vízi szállításra alkalmassá tételére gróf Széchenyi István 1848-ban a „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezéséről” című, Pozsonyban kiadott munkájában tett konkrét javaslatot.-107 Mindkét javaslata az abszolutista kormányzás idején, az 1851-1863. években megvalósult, de a vasútvonal nem Fiume irányába, hanem Trieszt felé irányult, ami nem okozott változást a Balaton déli partján való vonalvezetésben. A Buda-Nagykanizsa között létesített vasútvonal történetével foglalkozó dolgozatokban307 308 a szerzők megemlékeznek arról a vetélkedésről, ami 1856-1857-ben Somogy és Veszprém vármegyék között folyt azért, hogy kinek a területén vezessen át a vasútvonal Székesfehérvárról Nagykanizsára, jóllehet a déli parton való vezetés melletti döntés már azelőtt megszületett, hogy a többségében osztrák és francia tőkével alapított „Ferenc József Keleti Vasúttársaság” számára a császár kiadta az engedélyt a Bu- da-Nagykanizsa-Trieszt irányú fővonal építésére és üzemeltetésére 1856. október 8-án. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a második katonai felmérés során Josef von Wanka százados által 1852-ben felvett XXVII. oszlop 56. szelvényén, mely a Balaton déli partjának Szántód és a földvári csárda közötti részét, valamint Theodor W von Lenzenheim alezredes által 1855-1856-ban felvett XXVIII. oszlop 56. szelvényének térképlapján, mely a tó déli partvidékét Zamárditól a balatonszabadi Sóstóig ábrázolja, már feltüntették a tervezett vasútvonalat. Az előbbin a vasútvonalat két vékonyan húzott vonallal - mellettük még vékonyabb szaggatott vonallal a töltésszéleket - az utóbbin két vékony vonal között szaggatott vonallal - a tó felé eső vonal mellett sűrű fésűs vonalkázással - rajzolták fel. Az 1:28 800 méretarányú térképlapok309 közül az 1852-ben készítetten a Szántód-köröshegyi, az 1855-1856. évin a siófoki vasútállomás épületeinek tervezett helyei is láthatóak. 307 Széchenyi (1848) a „Vaspályák”-ról többek között a következőket írta: „A. Fővonalak, l-ör a Duna balparlján Pozsonyon át az úgy nevezett északi vaspályáig mintegy 34 mf. Ezen vonal már készülőben is van. 2-or Székesfehérvár, Siófok s a Balaton mellett Károlyvároson keresztül Fiume és Buccariig mintegy 70 mf. 3-or Szolnokon kérésziül Aradig mintegy 34 mf. stb." (54-57. p.) A „Csatornák és folyók”-ról pedig azt írta: „E részben tehát más teendő nem volna, mint a létező csatornák rendezése s kiigazítása; különösen pedig a) Ő Felsége megkérendő volna a Béga s Ferenc csatornák tágítására s rendezésére, b.) Ezen csatomavonalakat az országnak meg kellene szerezni s a megváltás iránt alkuba bocsátkozni, c) Szükség volna a Balatont a Dunával összekötő Sió csatornáját rendezni, s szállításra alkalmassá tenni." (60. p.) 308 Zelovich (1932), Mészáros (1961) 504-506. p., Udvarhelyi (1986) 28-29. p„ Unyi (1986) 185-198. p„ Erdősi (1989) 347-389. p. Erdősi (1989) tanulmányában a vasútvonalért való versengéssel kapcsolatban kifejtette, hogy sokáig nem tudtak dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy ....a Balaton melyik partján, netán a Bakonyalján vezessék-e a pályát. Bármennyire is tűnik ma természetesnek a déli parti vonalv ezetés, a múlt század derekán, amikor még alig volt vasút a Dunántúlon, felismerve a vasúthoz jutás semmivel sem pótolható előnyeit, a megyék igen kemény harcot folytattak, anyagi hozzájárulásokat is felajánlva a vonalakért." 309 A második katonai felvétel térképlapjainak másolatai megtalálhatók a budapesti Hadtörténeti Térképtárban.
