Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig II. A Római Birodalom határait a Kárpát-medencében a Duna vonaláig Augustus császár (Kr.e. 27-Kr.u. 14.) uralkodása idején terjesztették ki elsősorban védelmi okokból. A Dunántúlra benyomult római csapatok legelőször a Duna melléki területeket vették birtokba. Céljuk az volt, hogy a birodalomnak ezen a barbárok által könnyen sebezhető határszakaszán megteremtsék az összeköttetést a Rajna-Duna vonalon a Kárpátokig már létrehozott határőrvidék és az Al-Duna vidéki moesiai területeken ugyancsak kiépített védelmi rendszer között. Dunántúl egész területének megszállása és a római közigazgatás megszervezése Tiberius császársága (Kr.u. 14-37.) idején kezdődött el és Vespasianus császár (69-79.) uralkodása idején fejeződött be.14 Az első század második felében építették ki a Duna jobb partján a limest, a katonai állomáshelyek (castellumok) láncolatát, sánc-, illetve palánktáborok formájában, amit később Hadrianus császársága idején (117-138.) kőből épített erődítmények és őrtornyok váltottak fel. Bár az így létrejött új határtartományt már Kr.u. 9-ben elválasztották Illyricumtól, csak a 60-as években nevezték el Pannóniának, melyet nyugaton nagyjából a Bécs-Ljubljana vonalon az Alpok keleti lejtőinek vidéke, északon és keleten a Duna, délen pedig a Száva határolt. Pannónia hajdani kiterjedésének mintegy a felét tette ki a Dunántúl területe, több mint egyharmadát a Dráva-Száva köze, egy tizedét a burgerlandi vidék. A római uralom 456-ban szűnt meg végleg a Dunántúlon, amikor Markianosz kelet-római császár az osztrogótoknak adta Pannóniát, melynek 400 évre kiterjedő történetét a Balaton múltjával kapcsolatban röviden ismertettük 1998-ban.15 Itt csak néhány olyan történelmi eseményt említünk, amelyeket a Sió völgyével kapcsolatban fontosnak tartunk. Az egyik ilyen esemény Pannóniának két részre való felosztása volt Traianus császár (98-117.) uralkodása idején. 106-ban ugyanis az addig egységes közigazgatású tartományból két különálló tartományt hoztak létre: Pannónia Superiort (azaz Felső-Pannóniát) és Pannónia Inferiort (Alsó-Pannóniát). Az előbbinek Carnuntum (Deutsch- Altenburg), az utóbbinak Aquincum (Óbuda) lett a helytartói székhelye. A két tartomány közötti határ a Dunakanyartól húzódott a Balaton kenesei partjáig, majd az aligai parttól tovább egyenesen dél felé, Szigetvár irányában egészen a Száváig. Ezzel a tartományi kettéosztással a Sió völgye a Pannónia Interiorba került, a Balaton és a Zala vízgyűjtője, valamint a Somogyi-dombság nyugati fele pedig a Pannónia Superior része lett. Ez a területi felosztás közel két évszázadig, 293-ig volt érvényben, amikor Diocletianus császár (284-305.) Pannóniát négy részre osztotta fel. Pannónia Római katona a lovával. A gorsiumi (ma Tác község) asatasok során fellelt dombormű 14 Fitz Jenő „ Császárkultusz Gorsiumban ” c. írásában (1973) említi, hogy az első római csapatok 46 táján jelentek meg a Dunántúl keleti felében. 15 Virág 1998. 358-361. p.
