Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
258 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... amit az említett malomtulajdonosok és a somogyi közbirtokosságok egymástól eltérő indokok miatt továbbra is elleneztek. Az utóbbiak ezt követően határozták el, hogy külön úton fogják a Balaton vízszínének csökkentését valóra váltani az előbbiekben idézett társulati alapszabályban foglaltaknak megfelelően. Az 1834. és 1847. évek között történteket a következőképpen foglalta össze Miltényi Miklós 1863- ban „A Balaton és Sió szabályozása történelmének rövid vázlata” című írásában: „Ez három nevezetes korszakra oszlik: Az első szaknak nevezetesb mozzanatait az 1834. ápr. 29-én Adándon... és 1836. július 12-én Balaton-Füreden tartott Közgyűlések jegyzőkönyveiben szemléljük... a Nádor-csatorna egyesületnek ama követelése... hogy miután a Balaton vizének részbeni lecsapolása... az őkára nélkül történjen, s azon 600 000 pengő forintokra terjedő költségeiből, melyekbe a Nádor-csatornának megásatása került, néki a balatonmenti birtokosok részéről... kárpótlás gyanánt 120 000 ft-ok pengőben fizettessenek. A követelések... második sorát a Kiliti, Mezőkomáromi, Ozorai malombirtokosok, vagyis a veszprémi káptalan, Batthyány Fülöp, Esterházy Pál 0 Hercegségeik, abbeli kívánalmaik... miszerént a most nevezett malmok semmi káros kiöntéseket nem okozván és... szabályozva lévén, ezek az 1751. XIV-ik törvény értelme alá, és így a kártékonyak sorába nem eshetnek, hanem azoknak jogszerű kisajátítása az 1807. XVII. törvénycikkely foglalatjához képest csak teljes kárpótlás mellett válhat eszközölhetővé... Ily ellentétek... közt - a kitűzött czél sikerének jobb időre maradnia kellett... Ez pedig annál sajnálatosb vala, mert... az 1834-ik évben uralgott rendkívüli szárazság által — midőn t. i. a Balaton vize nagy mértékben leapadt - ujjmutatólag önmaga jelelte ki a le- csapolás hasznosságát, sőt szükségességét azzal: hogy az imént érintett száraz év után több ezer holdokra menőföldterület volt hasznosan mívelhető; e kedvező eredmény azonban rövid idő múlván ismét elenyészett, mert a Balaton tükre korábbi magasságra emelkedve, az általa előbb borított téreket árjaival tovább is elfoglalta." Miltényi, aki Esterházy Pál herceg főügyésze volt, nagy tapasztalatokkal rendelkezett a társulatok munkáját illetően, s így nemcsak jogi, hanem egyéb kérdésekben is jól tájékozott volt, amint azt a későbbiekben, az 1847-től kezdődött második szakaszra vonatkozó megállapításai bizonyítják. A vízszabályozó társulatok siói és sárvízi munkálatai 1847-1858 között A Balaton melléki Somogy vármegyei közbirtokossági és főnemesi földesurak a királyi biztos által harmadik alkalommal tartott gyűlés után nem késlekedtek, és az 1842. május 2-án tartott vármegyegyűléshez folyamodtak, hogy a vármegye az 1840. évi X. te. alapján hozzon határozatot a kiliti malom megszüntetéséről és a gátjának elbontásával a Balaton vízszintjének leszállításáról. A határozatot megszavazták, majd annak alapján a törvényi előírásoknak megfelelően kártalanítási tárgyalást kezdeményeztek a malom tulajdonosának, a veszprémi káptalannak képviselőivel, ami nem járt eredménnyel, mert a Káptalan a felajánlott kártalanítási összeget kevesellte. Ezt követően Somogy vármegye megyegyűlése 1842. november 2-án 3584. szám alatt végzést hozott arról, hogy a kiliti malom esését felhasználva a Balaton vízszínét leszállítsák, a malom elpusztításáért kártalanítást fizessenek és ennek érdekében a kiliti malom földesurát perbe fogják. A per megkezdődött, mivel az 1842. augusztus 3-án A Vaspálya Társaság kiásatja a Sió medrét, és hogy a csatorna felesleges vizét (?) ne vezessék el (sic!), a Sió torkolatánál a vasúti híd alatt fából készült zsilipet épített...” (235. p.) Az utóbbi mondat nemcsak pontatlan, hanem értelmezhetetlen is! Tévedésre ad okot az Illés István szerkesztette „Tavunk, a Balaton ” (1981) c. könyv némely mondata is, amely szerint: „ A XVIII. században készült el a Sárvízzel együtt a Sió szabályozási terve, ami Böhm Ferenc munkája, valamint a Zala-völgy lecsapolási terve. A XIX. században Beszédes József Sió-szabályozási terve a Balatont bekapcsolta a dunai víziúthálózatba, és a Sió-völgy nagy területeit csapolta le.” (72. p.) Ez a két példa azt bizonyítja, hogy még a Balatonnal foglalkozó szakemberek is mennyire tájékozatlanok voltak a múlt történéseit illetően az 1970-es és 1980-as években.
