Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
254 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... vatalnokit kötelezik, a számadásokat megvizsgálja, s ennek jelentésére a köz gyűlés adja ki a felmentést, pénz kivetést azonban nemtehet, sem a szabályozási tervet megnem változtathatja, szükség esetében az igazgató kívánságára az elnök azt egybe hívja, szavazati többséggel határoz, határozat hozására három tag jelenléte elegendő, - az igazgató választmányi tag nem lehet, de a választmányi ülésbe meg hallgattatik. Mind az igazgató, mint a középponti választmány tetteikről a közgyűlésnek fognak jelentéseket tenni. - Kelt Szöllös Győrökben Május 30-án 1847." Az idézett alapszabály tulajdonképpen Somogy megye Balaton melléki közbirtokosai (Buzsák, Lengyeltóti, Bézseny, Fonyód, Orda, Csehi, Boglár, Lelle és Őszöd), gróf Széchényi Lajos és a Hunyady grófok által birtokolt mintegy 30000 holdnyi (13 800 ha) területet (az 1834. évi tervben szereplőnek kereken 30%-át kitevő) érintő érdekeltség számára készült azért, hogy a Balaton vízszintjének leszállítása céljából egyesületbe tömörülő földbirtokosoknak társulati formában szervezeti és jogi keretet biztosítson. Az idézett alapszabály tervezetet 1842-1847. években „érlelték” ki a közölt formára, melynek szövegezője Jankovich László szőllősgyöröki földesúr,288 a társulat első elnöke volt. Az alapszabály szerint a társulat a Balaton vízszintjét nem az 1836-ban Balatonfüreden a királyi biztos által kihirdetett 2 öllel (3,8 m-rel), hanem csak a kiüti malom megszüntetésével nyerhető 6 lábbal és 8 hüvelykkel (1,47 m-rel) kívánta leszállítani. Ez lényegesen eltért a korábbi, a Helytartótanács által támogatott tervtől, és valóban nem a tó lecsapolását, hanem annak vízszintcsökkentését célozta. (Ezért volt helytelen, hogy a 19. századi irodalomban és a későbbiekben egyes szerzők a társulatot Somogyi Balaton lecsapoló társulatnak nevezték.) Bertók (1935) szerint Vörös László Somogy vármegye első földmérője, akinek aláírása az 1834-ben készített Sió-szabályozási térképen is szerepel, kidolgozott egy olyan lecsapolási tervet, mely csak a volt a siófoki és a kiüti malomgátak lebontása után bekövetkező, mintegy 2,4 m esésnek megfelelő mértékben szállítja le a Balaton vízszintjét. VÖRÖS ebben az esetben 73-74 ezer magyar hold (kb. 32000 ha) víz alóli felszabadulásával számolt, amiből a Somogy megyei berkek és a Sió Ozora feletti területek 46-47 ezer holdat (kb. 20000 ha-t) tettek volna ki. Vörös terve az Adándon 1834-ben bemutatott tervhez viszonyítva pontos volt, mivel lényegében arányosan viszonyult a szárazzá váló területek tekintetében a korábbi királyi biztossági tervhez. Ennek ellenére Bertók (1935) szerint 1842-ben az 1834-1836. évi BESZÉDES-féle tervet fogadták el a szabályozás megvalósítására, s elvben kimondták a Balaton lecsapolását és a Sió oly módon való szabályozását, hogy azzal a Dunától a Balatonon át a Zala alsó folyásáig terjedő hajózható csatorna is megvalósuljon. Talán ez utóbbi szintén szerepet játszott abban, hogy a somogyiak a tervvel szemben a saját érdekeinknek megfelelő, külön szervezkedésbe fogjanak. Lehetőségük volt ugyanis BESZÉDESnek a „Kolosvártól Grétzig hajózható országos nagy csatorna’ tervének, és a földszin’ s folyó vízágy’ ótalmi elvének rövid előadása” című, 1839-ben Pesten Hartleben által kiadott könyvében a Sióra vonatkozó részt tanulmányozni. (A könyv szerzőjeként a címlapon Beszédes József, T. Arad vármegye táblabírója, Kapos- és Sárvízi, Balatoni, Körösi és Berettyói vízmérnökként szerepel). A könyvben Beszédes mindjárt az elején kifejti a Sió hajózható csatornává tételével kapcsolatos álláspontját: „Vizei’ és völgyei’ leírása a’ dunántúli hajós ágazatnak. Ez összve foglalja a’ Mura, Kanissa, Pölöske, és Zala folyókat, Balatont, Sió, Kapos és Sárvíz folyókat, úgy hogy a Mura-víznek nagy része elválasztva a Drávától, s’ azon leírt folyók völgyébe lehozva, Tolna és Szegszárd közt egyesülve a’ Dunával; tehát ezen foly ó-ágazatnak fő vize lenne a ’ Mura. Ezen vízágazatnak esete Magyarországban száz öl távozatra egy hüvelk körül 288 Szőllősgyörök Domyay és Vigyázó (1934) „Balaton és környéke” c. útikalauza szerint pribérdi Jankovich Györgynek házasság révén jutott a birtokába. Még 1934-ben is a már grófi rangra emelt Jankovich családé volt a birtok, amelyhez Buzsák egy része is tartozott. Szőllősgyörökön a Jankovich-oknak szép kastélya, abban régi könyvtár és levéltár is volt. A Jankovich család tagjai nemcsak Somogybán, hanem Fejér, Tolna és Veszprém vármegyékben is befolyásos személyek voltak, gyakorta töltötték be az első alispáni vagy alispáni tisztséget.
