Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
246 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... A kudarcokról Zichy azzal kívánta elterelni a figyelmet, hogy felszólította Beszédese válaszoljon arra, hogy amikor a Sió-csatorna ásása miatt a „Balaton végét” elzárják, majd elkészítésével újra megnyitják, nem fogja-e az ebbe az új „folyamba” eresztett víz a Kapos-csatorna vizét visszanyomni, és ezzel kárt okozni? Beszédes válasza szerint két okból sem következhet ez be. Az egyik ok az, hogy amíg a Sió-csatornában minden száz ölre tíz vonal esik majd, addig a Kapos esése ugyanilyen távon másfél hüvelyk, s így a kisebb esésű víznek nem lehet káros víznyomása. A másik ok, hogy a Balaton nem meredek partok közé szorított tó lévén, nem lehet belőle egyszerre nagyon sok vizet kiereszteni; különben is a Balatonhoz közelebbi csatomarészt keskenyebbre ásva mérsékelni lehet a víz kifolyását, amivel a távolabb fekvő részek károsodása elhárítható. Sőt azt is kijelentette, hogy a kiüti malom zúgója is felhasználható a „víztolongás”, vagyis a víz lezúdulásának gyöngítésére. (Amit valószínűleg meg is magyarázott, hogy valamilyen módon, mert a 2 öllel való vízszintleszállításhoz különben ennek a malomnak a gátját is el kellett bontani.) Zichy megkérdezte azt is, ha az új Sió-csatorna elkészülte után a Balatonból nagyobb mennyiségű víz ömlik majd ki, az nem fogja-e a Kapos és a Sió összefolyása alatt lévő sárvízi csatornákat megrongálni, és ha netalán ilyen megtörténne a kijavítások költségeit a Sárvízi Társaság vállalni fogja-e? Beszédes válasza előtt a Nádor Csatorna Társaság elnöke kért szót, és kifejtette; a társaság, amely másfél millió forintot költött a Sárvíz-csatorna elkészítésére és fenntartására, reméli, hogy a szabályozni kívánt Balaton és Zala vizeinek levezetése a sárvízi csatornákban semmi kárt sem fognak okozni, de mivel úgy véli, hogy az elkészült csatornák e szabályozásának előtti időkben (a tanácskozás évében) lefolyó vízmennyiségek befogadására készültek, kérte a királyi biztost, hogy az esetleges károk megelőzésére gondoskodjon e csatornák kiszélesítéséről, és partjaikat erősítő töltések hátrább helyezéséről. Egyúttal ajánlotta, hogy ha a Somogy és Zala vármegyei érdekeltségek a csatorna fenntartására velük egy társulatba kívánnak szerveződni, akkor őket a saját társulatukba befogadják. Azt, hogy ez milyen módon történjen, és hogyan osszák meg a költségeket, azt külön értekezleten kell megbeszélni. A Fejér megyei küldöttség egyetértett a társulat ajánlatával, de hozzátették: mivel a Balaton vizét végül is a társulat költségén készített csatornába eresztik és azon keresztül folyik le, azt tartják igazságosnak, hogy az „újabb részvényesek”, - vagyis a somogyi és zalai érdekelt birtokosok - olyan mértékben térítsék meg korábbi költségeiket, amilyen mértékben hasznot fognak húzni belőle276. Mivel a somogyi és a zalai küldötteknek ezekre az ajánlatokra nem voltak felkészülve, és nem volt felhatalmazásuk ezekről tárgyalni, a korábbi álláspontok nem változtak. Ezek után Beszédes a királyi biztos eredeti kérdésére válaszolva határozottan kijelentette: nincs szükség sem a csatornák kiszélesítésére, sem a töltések hátrább helyezésére az Ozora alatti csatornaszakaszokon, egyedül csak a csatornák fenntartására kell felügyelni. A vármegyék közötti ellentétek és megállapodások hiánya nem térítette el eredeti szándékától, az 1827. évi XXXIII. te. rendelkezésének teljesítésétől Zichy Ferenc grófot, s a jegyzőkönyv szerint felszólította a megyei küldötteket, hogy a Sió-csatorna kiásásához biztosítsák a munkások „kiállítását”. Előadta, hogy a földmérők által készített terv szerint három év alatt a mederásás során 176 050 kubiköl földet kell „ki-hányattatni”, s ennek egyharmadát 58 666 kubikölben határozták meg, ezért évente 14 héten keresztül napi 3000 napszámosra van szükség.277 Ez a napszámos létszám igen soknak számított, 276 Ez a megközelítés összhangban volt az 1807. évi XVII. te.-ben lefektetett elvekkel. 277 A jegyzőkönyvhöz csatolt, előbbiekben ismertetett ,,A’ melléklet táblázatának adataiból kitűnik, hogy a teljesítmény tekintetében ugyanúgy számoltak, mint a Sárvíz-csatorna ásásakor. Egy napszám bére 40 krajcár volt, és három nap alatt kellett kiásni egy kubikölet, azaz 6,82 m3-t. A hatnapos munkahét alatt 2 kubiköl teljesítmény volt előírva egy-egy napszámos számára. Mivel abban az időben 60 krajcár tett ki egy forintot, a 3 x40 krajcár 2 forintnak számított, vagyis ennyit fizettek 1 kubiköl föld kiásásáért. A kirendelt napszámosok, ha teljesítették a heti 2 kubikölnyi normát, összesen 4 forintot kerestek.
