Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
I. A Sió-völgy földrajzi, vízrajzi és hidrológiai jellemzése
A SIÓ. MINT A ZALA-BALATON-SIÓ-KAPOS-SÁRVÍZ VÍZGYŰJTŐ RÉSZE 23 takig tart, s lényegében a Csíkgát-patak, a Jaba-patak és a Kis-Koppány vízgyűjtőiből tevődik össze. Erről a mintegy 1160 km2-t kitevő területről a jobb parton 8, a bal parton 5 vízfolyás torkollik a Sióba, amelyekhez összesen 39 mellékfolyás tartozik. Évi közepes vízhozamuk együtt 1,17 m3/s-ot tesz ki. Az 1. táblázat adataiból viszont kitűnik, hogy szélsőséges vízjárásúak, mivel közülük tíznek a kisvízi hozama lényegében nulla, a 10%-os előfordulási valószínűségű nagyvízi hozama pedig 3,0-14,0 m3/s között váltakozik. A Sió-csatorna saját közvetlen vízgyűjtőjének második része a bal parton betorkolló Bozót-patak mintegy 310 km2-es vízgyűjtője. Ez a patak is igen szélsőséges vízjárású, vízhozama 0,03-31,0 m3/s közötti. A harmadik rész a Sió-völgy végétől a dunai torkolatig tart és a 791 km2 nagyságú terület lényegében a hat jobb parton betorkolló vízfolyás vízgyűjtőjéből tevődik össze. Ezek szintén szélsőséges vízjárásúak, amint azt a Kisszékely-árok 0,005-20,0 m3/s között változó vízhozama bizonyítja. A Sió-csatornába torkolló vízfolyások jellemző vízhozamait az 1. táblázat tartalmazza az 1982. évi állapot szerint. A Sió-csatorna teljes, 14728 km2-es vízgyűjtő területén a saját közvetlen vízgyűjtője a többi részvízgyűjtőhöz viszonyítva a legkisebb területű és a Kapósig, illetve a Bozót-patakig terjedő részének évi közepes 1,67 m3/s-os vízhozama sem tekinthető jelentősnek, mégis a Zala-Balaton, a Kapos és a Nádor-csatorna vízgyűjtőket összekötő szerepénél fogva a vízrendszer meghatározó tényezője, két okból. Az egyik ok az, hogy csapadékos időjárási periódusokban a közepesnél lényegesen nagyobb vízhozam jelentősen befolyásolhatja a Balatonból történő vízeresztést, a másik pedig az, hogy a nagyobb vízhozammal együtt nagy mennyiségű hordalékot juttat a Sió medrébe, s ezzel annak feltöltődését segíti elő. Ugyanez vonatkozik a Sió saját közvetlen vízgyűjtőjének harmadik részére azzal az eltéréssel, hogy ott a Kapos és a Nádor-csatorna vízhozamaival összefüggésben is jelentkeznek a befolyásoló hatások. A Sárvíz, a Kapos, a Sió és a Zala 19-20. században történt szabályozása előtt a részvízgyűjtők területén a vízhálózat lényegében a maihoz hasonló volt, vagyis néhány csatornát leszámítva az állandó és időszakos vízfolyások száma összesen meghaladta a 450-et. Ebből 166 a Zala, 137 pedig a Kapos vízgyűjtőjéhez tartozott, illetve tartozik. A vízgyűjtők lefolyási viszonyai viszont teljesen eltértek a maiaktól, részben azért, mert mások voltak az eséskülönbségek és az erózió mértéke is más volt a völgyekben, részben pedig azért, mert számos természetes és mesterséges akadály gátolta a lefolyást. Ezeket a későbbiek során ismertetjük.
