Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében

AZ 1827. ÉVI XXXIII. TC. BALATON-LECSAPOLÁSI ÉS SIÓ-SZABÁLYOZÁSI RENDELKEZÉSEI... 237

határozhatók - egyebek között az előbbiekben idézett 1828. évi, illetve a „Folyó vízszíne a malomfejek leszállítása és a' Sió ágyának megigazítása eló'tt 1818iki October 24 és 25kén mérve” vízszintekhez viszonyítva. Ha a hossz-szelvény ábrája és adatai már fél évszázaddal korábban ismertek lettek volna, talán nem került volna sor arra, hogy a Sió medrében Kilititől Ozoráig sűrűn előforduló fenékkiemelkedések közül hármat Bendefy az 1970-es évek első felében megjelent tanulmányaiban, mint ún. „Juti gátak”-at a törökök által készített műnek minősítsen, amelyekkel szerinte a törökök a Balaton vízszintjét „védelmi céllal” 110 méter tengerszint feletti magasságban tartották.

Bendefy (1972a) először a „Természeti és antropogén tényezők hatása a Balaton vízállására" c. dolgozatában foglalkozott részletesebben a kérdéses problémával, amikor azt írta, hogy „...a tónak a vízszintje csakis akkor lehetett 107,5-108,0 m-nél magasabb a történelmi időkben, ha lefolyását mesterségesen elzárták. Erre egyetlen helyen volt lehetőség Siómaros és Mezőkomárom között, a Sió völgyében, E helyütt ...nem is egy, hanem három földgát zárta el a Sió völgyét. A gátakat teljes széthányattatásuk előtt utoljára Tenczer Károly kamarai mérnök térképezte 1856-ban". Egy évvel később 1973-ban „A Juti gátak és a Balaton török.-kori magas vízállása" c. tanulmányában kizárólag a gátakkal foglalkozott. Két földrajzi szaktekintélyre hivatkozva megismételte: „...a XVII. században a Balaton vízállása csakis az esetben emelkedhetett 110-110,5 mA.f. körüli magasságra, ha ezt a duzzasztást emberi erővel, a Sió völgy műszaki elgátolásával hozták létre... ”, s hozzátette; „Kutatásaim kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a Balaton vízállását a XVII. században mesterségesen megemelték. A természetes ősi állapotában lévő tó víztükre a 106 m A.f. közötti szintről 110 m körüli szintre emelkedett." Ezt az állítását, illetve a „juti gátrendszer” egykori létezését Halász Károly és Tenczer Károly Sióról készített felvételeivel kívánta bizonyítani, amelyekről a következőket írta: „Mielőtt 1856 - 1858-ban a Sió szabályozására került volna sor, Halász Károly 1853-ban 1:14400 méretarányú térképet készített a Sió-völgynek Foktól Ozoráig terjedő szakaszáról... munkáját 1856-ban Tenczer Károly folytatta... a szóbanforgó szakaszról Tenczernek két térképlapja maradt fenn. Egyik hártyapapíron grafit irónnal készült példány, a másik tussal kihúzott és színezett tisztázata. A térkép felső része a Sió helyszínrajzát, alul pedig a hossz-szelvényét tartalmazza. Az utóbbin Jut és Mezőkomárom között három egykori földgátnak a maradványa látható... gátak a Siót keresztező Pély -pusztai út egykori hídjától Ny-ra 550 öl (=1043 m), 440 öl (=835 m), illetve K-re 490 öl (=929 m) távolságban voltak." Bendefy további helymeghatározási adatok közlése után - amelyeket a siómarosi templomhoz, illetve „ Tenczer- féle lejtmérés látsíkja”-hoz viszonyítva számított ki, - azt írta, hogy „...a régi földgátaknak ma már semmiféle nyoma sem található, mert a mai mederfenék 4,4 méterrel mélyebb szintben van, mint a földtöltések talpszintje volt... Noha erről írásos feljegyzéseink nincsenek, mégis bizonyos, hogy a régi földgátak maradványait 1856 júniusa és 1857 ősze között tüntették el. Az erre vonatkozó térképi és közvetett írásos bizonyítékok a következők: Tenczer 1856 novemberében készült felméréskor a régi töltések alapjai még állottak, sőt olyan jó vízzárók voltak, hogy... mindkettőn száraz lábbal lehetett átkelni, egyik partról a másikra. A két töltés koronaszintje között a Sió vize szinte zárt tavat alkotott, melyet csak a túlcsorduló víz frissített fel. A harmadik töltésmaradványnál Tenczer néhány dm-es túlfolyást tüntetett fel, ezért a Sió ez esetben a térképen nem is szakad meg.” Bendefy a TENCZER-féle felvétel tisztázati példányának fényképét is közölte a következő ábraaláírással: ,A juti gátak Tenczer Károly 1856. évi hosszszelvényén ’’. A térkép eredeti címében - „Lauf des Sioflusses von Juth bis zur Mező-Kontárom Mühle, mit Angaben des Zutstandes der Bettsohle in Frühjahre 1856”, magyarul: „A Sió folyó medre Juthtól a mezőkomáromi malomig, a mederfenék állapotának 1856 tavaszi adataival ” - egy szó sincs a juti gátakról. A méretskála szerint a térkép méretaránya 1:24800 lenne, de ez esetben is - ugyanúgy mint az 1834-es Sió térkép esetében is - a méretarány 1:14400, de ezt a térkép vázlatszerűsége miatt mérésekkel nem lehet határozottan megállapítani. Tenczer a Sió-völgy rajzát a lap felső részére rajzolta, így a fenékkiemelkedési helyeket az alul lévő hossz-szelvényre levetítette, vagyis ugyanúgy járt el, mint a Sió- és a Zala-térképek készítői, csak fordított alakzatban. A hossz-szelvényre írt magyarázatok - „Gegenwärtiger Wasserspiegel” (jelenlegi víztükör) „Gegenwärtige Sohle” (jelenlegi mederfenék), „Durch Aushebung zu senkenden Wasserspiegel" (medermélyítéssel csökkentett a víztükröt) - lehetővé tették az ismertetett 1834. évi keltezésű térképpel való ösz- szehasonlítást, s megállapíthattuk, hogy a Tenczer által ábrázolt kiemelkedések kisebb magasságokkal háromnégy évtizeddel korábban is ugyanazokon a helyeken léteztek. A mederfenék „talp ’’-vonala a két szelvényen je-