Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
A SÁRVÍZ CSATORNÁZÁSÁNAK MEGVALÓSÍTÁSA 1810 ÉS 1825 KÖZÖTT... 221 pénztárakban tartották, és onnan utalványozták a társulati közgyűlések határozatai alapján a választmány felhatalmazott tisztségviselői. Természetesen a társulati tagok hozzájárulási pénzösszegeit a megyei házipénztárba fizették be, s ha ezt elmulasztották, akkor az adósságot az alispán volt köteles behajtani egyéb megyei adók módjára. Ez az eljárás érdekes helyzetet teremtett, mivel az alispán a vármegye képviseletében tagja volt a társulat vezetésének, s így annak nevében is intézkedett. Ha a befizetési hátralékosok az alispáni behajtásnak sem tettek eleget, az ügy a vármegyei tiszti ügyész hatáskörébe került, és a továbbiakban peres úton kellett eljárni. Ilyen esetekre azonban ritkán került sor. A társulat minden évre költségvetést készített és éves számadásokban számolt be azok teljesítéséről, amit a választmány tárgyalt meg és hagyott jóvá. A társulat és a vármegye közötti kapcsolat a munkaerő biztosításában volt a legszorosabb, mivel a munkálatokat vezető mérnökök által kértek szerint a vármegye hatósági kirendeléssel biztosította a szükséges munkaerőt. A vármegyék a rendelkezésükre álló közmunka nagy részét fordíthatták erre a célra, mivel 1846-ig a vízszabályozási munkák intézkedési jogköre a hatáskörükbe tartozott. A közmunka azonban nem jelentett egyúttal ingyenmunkát a társulat számára, mivel a Kapos szabályozásánál ugyanúgy, mint korábban a Sárvíznél, az elvégzett munkáért fizettek a közmunkára kirendelteknek. A közmunkavégzés személyes kötelezettség volt, de ritkán előfordult, hogy azt másokkal végeztették el. Az ilyen "munkamegváltásokat" a munkafelvigyázók hallgatólagos beleegyezésével bonyolították le, mivel ilyenre hivatalosan nem volt lehetőség. A Kapos szabályozásánál a közmunkát napszám- vagy teljesítménybérben fizették. A helyi adottságok (különböző ásási viszonyok) miatt célszerűbb volt a köbölenkénti kitermelés arányában bérezni, mégis a napszámbér szerinti fizetés volt a jellemző, bár ez végső soron nem nagyon tért el az előbbitől. A somogyi munkák indulásakor 1827-ben egy gyalogos közmunkanapszámért 24 krajcárt fizettek. A hat napos munkahét hetibére (60 krajcár = 1 forinttal) lényegében megegyezett az egy hét alatt kiásandó 2 köbölért járó 2 fit. 24 kr-ral, és ha ezt a közmunkás nem teljesítette egy hét alatt, a lemaradást a következő héten köteles volt pótolni. A teljesítménybér tehát azok számára volt előnyös, akik a heti napszámbérhez megköveteltnél többet tudtak teljesíteni. Az aratás időszakában végzett munkáért naponta 30 krajcár járt. A töltésekhez, gátépítésekhez földet és más anyagot szállító, két marhával vontatott szekeres napszámot 1 forintban állapították meg, míg a szerszámokat és a mérnököket szállító forspont esetén stációnként 24 krajcár és szabad legeltetés volt a járandóság. (A forspont stációk meghatározott távolságban lévő váltóhelyeket jelentettek, a szabad legeltetés pedig azt, hogy útközben, rendszerint visszaúton, az igavonó állatokat bárki legelőjén szabadon legeltethették.) A társulat bevételeinek és kiadásainak könyvelését a társulat maga végezte, továbbá az éves számadásokat is maguk készítették el. A számadások helyességének ellenőrzését viszont a vármegyei számvevőkre bízták, akik időről-időre megvizsgálták azok szabályszerűségét. Hogy mennyire kritikusak és részletesek voltak ezek a számvevői vizsgálatok, annak szemléltetésére - rövidségére való tekintettel egy - a sárvízi-malomcsatorna számadására vonatkozó jelentés szövegét idézzük az 1825. esztendőből. „A Malom Csatorna munkáira az 1822. 1823 és 1824ik Esztendei Április utolláig bészedett és kiadott pénzekről szálló számadások iránt való észrevételek: lör Noha ezen számadásokba minden bevételek ellennyugtatókkal bizonyítva volnának, a számadásnak azomban nagyobb tökéletességére és világosságára szükséges volna, ezen Csatorna munkáira rendelt pénzeknek számáról szálló lajstromot, a melybül a befizetett és fizetetten pénzeknek summái kitetzenének a számadáshoz mellékelni, hogy így a bevételbe vezetett summákat, a lajstromban kitett és béfizetett summákkal összehasonlíttani lehetne. 2or A számadások kiadásaiba kitett e következendő költségeknek kifizetése mitsem a Ts. Centrális Deputatio által elrendelve úgymint az 1822 Észt. a 6ik szám alatt lévő kováts conto 5 fi 24 x, 13ik szxczövekekér 5 fi - 19. sz.: léczekér 4 fi 18 x: 250 öl sinegér 18ft- 36. sz.: sz. czövekér 34 fi 52 x. - 37. sz.: könyvnyomtató munkáér 110fi. Az 1823ik Esztendőben 18. szám alatt sinegér 3 fi 26 x - 19. sz: sátorhoz szabó munka 7fi 35 x- 25. sz.: sátorhoz
