Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
A SÁRVÍZ CSATORNÁZÁSÁNAK MEGVALÓSÍTÁSA 1810 ÉS 1825 KÖZÖTT... 201 1804-ben a Sió felső szakaszán már nem volt meg sem a foki, sem a kiüti malom, amelyeket Krieger annak idején szintezett, - ellenőrző méréseit elsősorban a folyó Mezőkomárom és Simontornya közötti szakaszán végezte. Természetesen megmérte a Balaton vízfelszíne és Mezőkomárom közötti szakaszon is a víz esését, valamint a Kapos alsó szakaszán is végzett méréseket. Az ellenőrző szintezései során nyert adatokat Krieger és Walcher eredményeivel összehasonlítva megállapította, hogy azok helyesek voltak, és az azokra alapozott kriegeri terv szerinti lecsapolások megvalósíthatók. Abban a kérdésben, hogy milyen mértékben csökkentsék a Balaton vízszintjét, és hogy a terv egyéb vonatkozásai, mint pl. a hajózható csatorna miként valósítható meg, ismereteink szerint nem nyilvánított véleményt, de ez nem is volt feladata. Végülis nem a Tumler által vitatott KRiEGER-féle szintezési adatok miatt akad el ismét a Balaton és a Sió mocsarai lecsapolásának az ügye, hanem a tisztázatlan költségkihatások és a megyék közötti érdekellentétek miatt. Ezt bizonyítja gróf Hunyady Lászlónak 1803. július 3-án Veszprémben keltezett levele, amiben arra kérte a királyi biztost, hogy a három folyó és a Balaton szabályozásában érintett földesurak hivatalos levélben kapjanak tájékoztatást arról, hogy egyes birtokaik szerint mekkora költségek terhelik őket, ha a lecsapolást megvalósítják. Az 1804. évi tanácskozásig és magán az értekezleten sem kaptak ilyen tájékoztatást. Ez volt a fő oka annak, hogy elzárkóztak a lecsapolás bármelyik változatának elfogadása elől. Az 1800-as évek elején ugyanis mindenki számára világos volt, hogy a lecsapoló csatornák kiásásánál robot- és közmunka-kötelezettséggel a munkaerő nem biztosítható megfelelőképpen; azt csak napszámbéresekkel lehet elvégeztetni, amihez pénztőke szükséges, s aminek szűkében voltak. Ezért minden maradt a régiben; a Sió vize Kustyán alatt továbbra is elnyelődött a láp alatt243 csakúgy, mint a Zaláé Zalacsány után, a Kapos-torkolat körüli mocsarak pedig átjárhatatlanok maradtak. A lecsapolásokról ismét csak a földesúri kastélyokban, tiszttartói lakokban esett szó egészen az 1810-es évek végéig. Tumler szintezéseiről hamar megfeledkeztek, azok csak 170 évvel később a Balaton régi vízállásai kapcsán lettek újra vita tárgyává.244 A Sárvíz csatornázásának megvalósítása 1810 és 1825 között és ennek hatása a Sió szabályozásának ügyére A Sárvíz és a Balatonnal kapcsolatban lévő vizek szabályozásának törvényes alapját az 1807. április 9- én, Budán megnyitott országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített XVII. te. teremtette meg. Ez rendelkezett egy adott - vízrajzilag egybefüggő - terület (egy öblözet) birtokosainak többségi aka243 Bendefy és V. Nagy (1969) „1810 novemberében Somogy megye alispánja még mindig azon panaszkodik Tallián Ferenc királyi biztoshoz intézett átiratában, hogy a Sió folyása körül képződött mocsarakon át Veszprém és Fejér megyébó'l, különösen Adánd és Hídvég körül a pásztorok átjárnak Somogyba és a juhokat betyárok módjára elhajtják. A láp jő gázlókat biztosít nekik. Sürgeti tehát a mocsaras, lápos területek lecsapolását.” (107. p.) 244 A vitát tulajdonképpen Sági (1968) "A Balaton vízállástendenciái 1863-ig a történeti és kartogáfiai adatok tükrében" c. dolgozata indította el azzal, hogy a következőket írta: "Már a kortársakban is bizalmatlanság ébredt Krieger Balaton lecsapolási tervei iránt, aminek egy másik műszaki tekintély Tumler Henrik adott hangot, kifogásolva Krieger szintéziseit [sic!]. Bendefy Tumler eljárásában a nagybirtokosok érdekeinek védelmét látja, és olyan hangot használ vele szemben, amit aligha érdemelt meg ez a nagytudású ember (Bendefy, 1964, p. 450.). Tumler adatai alapján 106,7 m A.f magasnak határozta meg Bendefy 1803-ra vonatkozóan a Balaton vízszintjét. »Tumler adatai légből kapottak voltak« teszi azonban hozzá." Sági ezt követően Zelenka Lajos Fenékpuszta környékéről készített térképére hivatkozva azt állítja, hogy a Balaton vízszintje Tumler mérése idején csak 105 m A.f. magasságú volt. Sajnálatos, hogy Sági kizárólag a Bendefy által közöltekből kiindulva vitatta a Tumler-féle szintezési eredményekből Bendefy általi következtetéseket, mivel nem ismerte az eredeti iratokat. Ez alól a vitába később bekapcsolódók sem kivételek. Erre a Balaton vízállásával foglalkozó részben visszatérünk.
