Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében

VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... 199 Tumler az általa összeállított táblázatban feltüntetett saját adataira utalva leszögezte, hogy abból világosan kide­rül, hogy a (víz)folyás esése nem tesz ki többet 36 láb 6 hüvelyknél, de Krieger a harmadik terve szerint a Balatont mégis 21 lábbal akarta leereszteni. Előzőleg megállapította, hogy Krieger a táblázat bal oldali részén feltüntetettek szerint Siófoktól Simontomyáig összesen 44 láb 9 és 5/12 hüvelyknyi esést mutatott ki, hibásan. Ezekből az adatok­ból kiindulva a következő megjegyzéseket tette Krieger tervével kapcsolatban: ami a megmú'velhetővé váló holdak nyereségét illeti, az 2 forint 59 krajcár körüli megvehető (eladható) árut hoz. Mivel minden vesződsége ellenére, em­lékezete szerint egyáltalán nem találta Krieger úr tervében nevezetesen azt, hogy 1000 öl hosszra kiterjedően meny­nyi víz folyhat le, vagy hogy 100 ölre mennyi esés szükséges, ezért ez a fő pont (fő célkitűzés) ezek nélkül teljesen megvalósíthatatlan marad. Következésképpen a Szántódi-tótól a Forgóig futó torkolatig 26 000 öl a hosszúság, és az esés nem tesz ki többet, mint 32 láb 6 hüvelyket; ebből kivonva a kriegeri harmadik terv esését, amivel az a Ba­laton tavát 21 lábbal kívánta leereszteni, így megmarad éppen 11 láb 6 hüvelyk. Hasonlóképpen, ha az ember a For­gónál összegyűlt víz felületénél a kivájt medret veszi figyelembe, s a csatornát magáig a tóig húzzuk, lejtést pedig jól kiássuk mindenütt, úgy a víz még leereszthető lesz, ilyképpen az 1 öles vagy hat lábas vízborítást ad ki. Ezt a 6 lá­bat a megmaradó 11 láb és 6 hüvelykből kivonva több mint 6 láb és 6 hüvelyk marad. Ez a 6 láb 6 hüvelyk 26 000 öl hosszúságúra számítva, minden egyes 100 ölenként egynegyed és 4/260 hüvelyk lesz, amely esés a víz levezeté­séhez nem elégséges, hanem ehhez legkevesebb 3/4 hüvelyk szükséges 100 ölenként. Tumler kifogásolta Krieger egyéb, költségekkel kapcsolatos adatait is; így többek között megtévesz­tőnek tartotta azt a kriegeri véleményt, hogy ha a Balaton vízszintjét egy öllel leszállítjuk, akkor az min­den mocsarat kiszárítana, mert például a Zala mocsarait alig csökkentené az ilyen mértékű lecsapolás, s ebből következően a költségek is nagyobbak lennének a többi érintett területeken. Úgy vélte ez esetben (az 1 öllel történő leszállításnál) 1 hold lecsapolásának költsége valóban 15 rajnai frt és 23 krajcárba ke­rülne. Tumler amellett, hogy a lecsapoló csatorna kitorkollását Szántódnál vette figyelembe számítá­sainál, egy Siófoknál lévő kifolyási torkolatot szintén megvalósíthatónak tartott. Beadványának befeje­zéseként sajátos stílusában azt írta, hogy azután még (egy) szükséges adalék a balatoni földesuraknak a lefolyás egy változatáról, nekik alkalmas közlekedésről; bizonyos J. Maire francia mérnök úgy gondol­ja, hogy ugyanazon a csapáson felszíni fekvésű, Fűzfő előtt a fölötte lévő Vilonyai-Séd-Palota-Székes- fehérvár vonalon húzódó, és azután Adonynál a Dunába bevezetendő csatornát lehetne létesíteni, ami re­ményei szerint a hajózást szolgálná, s amit a használat során a lefutó patakok táplálnának. Tumler beadványában foglaltakból, illetve táblázatának adataiból az alábbi következtetések vonhatók le: Tumler nem ugyanazokon a helyeken és nem úgy mérte a Sió vizének esését, mint 25 évvel korábban Krieger, de mindketten nagyvíz idején is mértek. Ezt egyértelműen bizonyítják a táblázatokban foglalt adatok. így pl. Krieger a IX. táblázatában a Balaton vízfelszínétől az akkori foki malomfejig (a malomgátig) három részletben 4 láb és 9 egész 3/12 hüvelyk (1,51 m), Tumler pedig 3 láb és 3 hüvelyk (1,03 m) esést tüntetett fel két részlet­ben. (A több mint másfél lábnyi, kb. 0,5 m-es eltérést a foki malom gátjának időközbeni „megigazítása” okoz­hatta). A foki malom és az 1775-ben a »régi« helyen lévő kiliti-malomig Krieger 8 láb és 7 egész 11/72 hü­velyknyi esést (2,73 m) mért, míg Tumler az »új« kiliti-malomig mindössze egy láb (0,32 m) esést talált, a kü­lönbség tehát igen jelentős: 7 láb és 7 egész 11/12 hüvelyk (2,41 m). A különbség magyarázatát a táblázat szö­vegében találjuk; a régi megsemmisített kiliti-malom más helyen és túlzottan magasra duzzasztotta a vizet. Ha­sonló lehet a Mezőkomárom és Ozora közötti 5 láb és 3 egész 7/12 hüvelyk (1,67 m) és a 2 láb (0,63 m) esési eltérés a 3 láb és 3 egész 7/12 hüvelyk (1,04 m) oka is. Ha ezeken az eltéréseken kívül figyelembe vesszük, hogy a szintezéskor Krieger a vízfelületet, Tumler pedig a meder fenekét vette alapul, akkor kijelenthetjük, hogy a vízszintesések nem hasonlíthatók össze egymással. Ezzel bizonyára Tumler is tisztában volt, s ezért szerkesz­tette módosított formában a kriegeri táblázatot a sajátjáéhoz. Tumler és Krieger Balatontól a Sárvízzel való ösz- szefolyásig mért esési adatainak összes különbsége 12 láb és 3 egész 5/12 hüvelyk (3,88 m), amiből az említett két eltérés együtt 10 láb és 11 egész 1/4 hüvelyket (3,45 m-t) tesz ki, tehát az összes különbség csaknem teljes egészében ezekből adódott.

Next

/
Thumbnails
Contents