Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
194 V A SÁRVÍZ, A KAPOS ÉS A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁNAK ELSŐ TERVEI rés. 1782 májusában pl. br. Orczy Lőrinc, a Felső-Tisza-szabályozás királyi biztosa adta vissza megbízatását, miután csaknem egy évtizedig tartó küzdelmes munkával sem tudta meggyőzni az érdekelteket, hogy a munkákat támogassák. Ekkor írta meg a „Megint panasz" című híressé vált versét, ami igen jól jellemzi a hazai vízszabályozások úttörőinek helyzetét és tevékenységét. A kedvezőtlen körülmények ellenére voltak helyi és megyei próbálkozások. 1785-ben gr. Károlyi Antal saját birtokterületén csaknem 11 km hosszú hajózható csatornát ásatott a Tiszától Hódmezővásárhely felé. 1787-ben Fejér vármegye tett sikertelen kísérletet a Velencei-tó és mocsarainak lecsapolására egy Dinnyéstől a Kajtori-tóig húzódó csatorna kiásásával. Nem kedvezett a Balaton-Sió-Kapos-Sárvíz-szabályozás ügyének - politikai okokból - a 18. század utolsó évtizede sem, jóllehet II. Lipót rövid uralkodása alatt és I. Ferenc uralkodásának kezdeti időszakában királyi dekrétumok, és országgyűlés által elfogadott törvények szorgalmazták a folyók szabályozását, csatornák építését, az érdekelt birtokosok társulását.239 Sigray lemondása után 1796-ban Örményi József váli, sióagárdi földbirtokost nevezte ki a király a Sárvíz-szabályozás királyi biztosának, akit 1795-ben távolítottak el az országgyűlés alsótáblájának elnöki, királyi személynöki és királyi táblai elnöki tisztségeiből a magyar ügyek határozott képviselete miatt. Tisztségét 1802-ig viselte, amikor országbíróként ismét visszakerült a politikai vezetésbe. Tevékenységéről az irodalomban nem közöltek adatokat és a levéltárakban sem találtunk eddig tőle származó iratokat, mégis ügy véljük, hogy ez idő alatt is beszédtéma lehetett Sárvíz, a Sió, a Kapos szabályozásának kérdése, ha nem is vármegyei összejöveteleken, hanem a földesúri kastélyokban és az uradalmi tiszttartói lakokban. Ugyanis amikor Örményi után báró Podmaniczky József lett a Sárvíz-szabályozás királyi biztosa, aki akkor Túróc vármegye főispáni tisztét töltötte be, 1803-ban részletes tájékoztatást kapott a szabályozás pillanatnyi helyzetéről, pontosabban a munkálatok szüneteléséről. A főispáni tisztségek megszűntek, a kerületek élére királyi biztosokat állított, az alispánok pedig királyi tisztviselők lettek. 1784-ben rendeletére népszámlálás kezdődött és 1782-1785 között elvégezték Magyarország I. katonai felvételét. 1786-ban elrendelte a földek kataszteri fölmérését. Nyelvrendeletével, közigazgatási reformjával, népszámlálással, kataszteri fölméréssel szemben a vármegyék makacs ellenállást tanúsítottak, s halála után a legtöbb helyen elégették a kataszteri fölmérések anyagát. 239 1790-1791-ben II. Lipót visszaállítja a régi állapotokat. Az 1790-1791. évi országgyűlés által kiküldött bizottságok közül a kereskedelemmel foglalkozó bizottság, a fejlődés feltételeként a folyók szabályozását, csatornák és utak építését, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság újjászervezését, a vízszabályozásokban érdekelt birtokosok társulásának szabályozását tartotta szükségesnek törvényben előírni. Ezt II. Lipót 1791. március 12-i dekrétuma 67. törvénycikkével szentesítette. E kedvező fejleményekkel szemben negatívan hatottak a szabályozás ügyére a dunántúli parasztmozgalmak, és Zala megye ellen indított vizsgálat a Martinovics-per nyomán, ami gróf Festetics Györgyöt is érintette. Somogy megye is rebellisnek számított, miután 1796 őszén, a megyegyűlésen Czindery Pál másodalispán bírálta az ország vezetését.
