Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balatonba torkolló vízfolyások
A Zala vize a mérések kezdetétől fogva változó mértékben szennyezettnek minősült. A Zala vízminőségi kérdéseivel a Balaton eutrofizálódását ismertető részben foglalkozunk részletesebben. A Somogyi-dombsági vízgyűjtő vízfolyásai. A Somogyi-dombsági vízgyűjtő vízrendszer önálló, déli-északi irányú vízfolyásokból áll. A Balatonba betorkolló csatornák és patakok Balatonkeresztúrtól Balatonszéplakig egyre csökkenő vízgyűjtő területűek és hosszúságúak. A dombsági részen általában nagyobb esésűek, míg a partközeli részeken minimálisra csökken az esésük, vagy a berekterületekre jutva teljesen elvesztik azt. Vízhozamuk eléri, vagy meghaladja a Balaton-felvidéki vízgyűjtő vízfolyásainak hozamát. Nyugati-övcsatorna. Az övcsatornát 1908-1911 között a Balaton Nyugati Bozótlecsapoló Társulat ásatta ki, mivel 1864-től kezdve végzett nagybereki le- csapolási és vízrendezési munkálatok nem vezettek eredményre. Az övcsatorna létesítését 1903-ban javasolták a kultúrmérnökök, mert az volt a véleményük, hogy a terület lecsapolása és vízrendezése csak úgy oldható meg, ha a Nagyberket a Balatonnal összekötő vízfolyásokat a torkolatok eltömésével elkülönítik a Balatontól és mentesítik a Somogyi-dombság eddig a berekbe torkollott öt vízfolyás ún. külvizeitől egy megfelelő méretűre ásott övcsatorna révén, a többi berekvizet pedig belvízcsatomahálózattal összegyűjtve szivattyúkkal a Balatonba átemelik. Péch Béla (1911) által ismertetettek szerint a Nyugati-övcsatorna eredeti formájában a táskái malomnál kezdődött és befogadta a Koroknai-vízfolyás, az Aranyos-patak, a Cigány-árok, a Boronkai-patak és a Sári-csatorna vizeit. A 17 km hosszú övcsatorna Balatonkeresztúmál torkollik a Balatonba. Medrének fenékszélessége eredetileg az elején 0,5 m, a torkolatnál pedig 17,5 m volt. Vízvezető képessége 0,80 m3-rel kezdődött és a torkolatnál elérte a 17,62 m3-t. Az övcsatornát ott ahol a bal partjával a természetes magaslatokat érintette, csak a jobb parton, a többi részén mindkét parton töltésezték. Későbbi évtizedekben nemcsak a karbantartási munkákat végezték el, hanem bővitették is a medrét, a torkolatánál pedig hajókikötőt létesítettek. Mivel a torkolati szakasz rendszeresen, viszonylag rövid idő alatt fel- íszapolódott, ami a lefolyást gátolta és a hajózást zavarta, 1968-1970 között a Balaton medrében két kőgát megépítésével a torkolatot meghosszabbították. A nyugati móló 535 m, a keleti móló 470 m hosszúságú az eredeti partvonaltól számítva. Vízgyűjtő területe 604,5 km2 (47,5 %). az öt külvizi vízfolyása közül a leghosszabb (az övcsatornától a legtávolabb ered) az Aranyos-patak. Vízhozama sokéves átlagban 1,4-1,5 m3/s közötti és az a legaszályosabb 1993. évben is "csak" 1,213 m3/s-ra csökkent. A Zala után a legtöbb vizet szállítja a Balatonba. Vízminősége a Zaláéhoz hasonlóan változó mértékben szennyezettnek minősült az 1969- től végzett vízminőségvizsgálatok során. A Nyugati-övcsatorna által szállított víz szennyezettségének és növényi tápanyag tartalmának csökkentésére 1984-ben a Boronkai-patak és a Sári-csatorna 74
