Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban

oka lehetett a tömeges gardapusztulásnak. A vízből eltávolított összesen mintegy 5 tonnányi haltetemnek valamivel több mint 25 %-a volt gardatetem, de ennek sokszorosa pusztulhatott el, ha később partravetett gardamaradványokat is figyelembe vesszük. Nem került nyilvánosságra Gorzó Györgynek a júniusi tömeges gardapusztulással foglalkozó jelentése, amelyben a Szántód-Zamárdi közötti homokpad térségében (a gardák ívóhelyén) végzett viz-, és iszapbaktenológiai vizsgálatok eredményeit tartalmazták. Az ívóhely homokos aljzatát a korábbi két évben már vizsgálták, így volt összehasonlításul szolgáló adatsoruk. Az 1980. júniusi vizsgálatkor, a pusztulás után 7-10 nappal, három nagyságrenddel (ezerszeresen) nagyobb bakténumszámot állapítottak meg az előző évieknél.

A vizsgálathoz mintát június 17-én, a gardatetemek összegyűjtése idején, vették a parttól 400 m-re, 2 m-es vízmélységben lévő mederfenék iszapjából. Ebből az iszapmintából kitenyésztéses módszerrel köbcentiméterenként 20 millió 37 °C-on, 21 millió 20 °C-on fejlődő aerob baktériumszámot, valamint anaerob rutinvizsgálattal 200 ezer/40 milliliter Clostridiumszámot mutattak ki. Az aerób baktéri um számon belül 600 ezer/ml volt a fehérjebontó (proteolitikus) bakténu- mok, 1,600/ml feletti a coliform és ugyancsak 1.600/ml feletti a fekálcoli baktériumok száma. A fekálcoli baktériumok közül olyan Escherichia coli baktériumtörzset tenyésztettek ki és azonosítottak, amely csak a melegvérűek bélcsatomájában található, s ez azt bizonyította, hogy a gardák ívóhelyén az ívással egyidőben nagymennyiségű fekális eredetű szennyvíz volt jelen. így arra a következtetésre jutottak, hogy a rendkívülien nagy baktériumszám nem a halpusztulás következménye, hanem annak inkább az előidézője lehetett. A víz fenékközeli oldott oxigén- tartalmából (5,29 mg/1, ill. 60 %-os telítettség), ami az ívás (a pusztulás) idején ennél sokkal alacsonyabb lehetett, szintén arra következtettek, hogy az óriási baktériumtömeg, ami a szennyvíz miatt jött létre, szinte teljesen elhasználta a tó vizéből ezen a területen az oldott oxigént. Az egy héttel későbbi mintában a baktériumok száma egy nagyságrenddel csökkent, az oxigéntelítettség a fenékközeli vízben 85 %-ra nőtt.

Ennél a gardapusztulásnál tulajdonképpen hasonló folyamat mehetett végbe, mint ami végbement öt évvel korábban az 1975-ös halpusztulásnál a fonyódi térségben, ahol mint ismertettük Oláh közvetlenül a pusztulás után szintén rendkívül nagy baktériumszámot mutatott ki a vízből. A különbség a két eset között azt volt, hogy amíg 1975-ben a többszázezres madársereg trágyázta a pusztulás vízterületét, addig 1980-ban fekáliás szennyvízzel történt meg ugyanaz, mégpedig a tó legtisztábbnak tartott medencéjében.

Rövid időn belül ugyanis sikerült kideríteni, hogy a Zamárdi-árokba került szippantott szennyvíz juthatott hosszabb időn át a Balatonba, illetve több eltitkolt (illegális) direkt szennyvízbevezetés is létezett ezen a partszakaszon. A szennyvíz- bevezetések radikális megszüntetése után a következő évben a baktériumok száma ismét a korábbi szintre csökkent.

717