Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban

nemcsak lassan bomlik el ártalmatlan alkotórészekre, hanem az élő szervezetekben felhalmozódik; a tápláléklánc magasabb szintjein fokozódó mértékben. Nem vitatható, hogy a halakban akkumulálódott DDT-nek és származékainak mérgező hatása közrejátszott a halak elhullásában, de valószínűbb az, hogy ennél azoknál toxikusabb rovarölőszereknek, a - szintén a klórozott szénhidrogének közé tartozó - Dieldrin-nek és átalakulásakor keletkező Endrin-nek volt döntő szerepe a hal- pusztulás előidézésében. Különösen az Endrin az, ami hihetetlenül alacsony, 0,0005 - 0,001 mg/liter koncentrációban képes elpusztítani a legtöbb halfaj egyedeit 96 óra alatt. Vagyis ötvenszer-százszor mérgezőbb a DDT-nél. Ez a rendkívül mérgező vegyület a Balatonnagybereki Állami Gazdaság területéről az Imremajori-csatomán keresztül átemelt berekvízzel jutott a Balatonba. (A gazdaságban az előző években a vetési bagolypille hernyói ellen Dieldrin-nel védekeztek, amit az átalakult vegyületformájával az Endrin-nel együtt a csapadék a talajba mosott.) Az Endrin-nel szennyezett berekvíz a parti sáv vizével elkeveredetten is elegendő volt a tömeges mérgezéshez. Tulajdonképpen ez a magyarázata annak, hogy az itt ívó halak, ívásuk sorrendjében, csuka, fogassüllő, dévérkeszeg sorrendben estek áldozatául a mérgezésnek, valamint annak is, hogy a gardaállományból gyakorlatilag nem volt elhullás. A halálos méregkoncentrációt tartalmazó vízsáv Máriafurdőtől Balatonboglárig terjedhetett, s erről a területről sodorhatta el a szél és az áramlás az agonizáló halakat és az elpusztultak tetemeit a tó más területeire.

A halpusztulással kapcsolatban érdemes összehasonlítani az 1965. évi fogási eredményeket az öt, illetve tíz évvel korábbiakkal. Ezek az alábbiak szerint alakultak:

708