Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A balatoni horgászat és halgazdálkodás
gét is kifogtak a tóból a horgásznaplók bejegyzései szerint. Tulajdonképpen ezeket a fogási eredményeket lehetne és kellene elérni hosszú távon éves fogási átlagként (a betelepített és a „véletlenszerű” fajok kivételével), jól tervezett és szervezett halgazdálkodás útján. Ez reális célkitűzés lehet, mivel ugyanezen években a horgászok által fogott keszeg és egyéb halmennyiség 1987-ben 244,1 t volt, ami az 548,9 t összes fogásnak 44,47 %-át jelentette, vagyis pontosan megegyezett az elmúlt tíz év évi átlagával. Az előzőekben ismertetett adatokhoz kapcsolódva említést kell tenni arról, hogy sokan vitatták és vitatják ma is a horgászok fogási naplóiba bejegyzett adatok pontosságát, illetve helyességét. Kételyek merültek fel a kifogott halmennyiségekkel és a halfajok helyes meghatározásával kapcsolatban. Ami a kifogott halmennyiséget illeti, az valóban kevesebb lehet a tényleges zsákmánynál, de ennek mértékét nehéz megbecsülni. Azt viszont könnyebb feltételezni, hogy a valóságostól való eltérés évente nagyjából azonos lehet és hogy az adatokat minimumként el lehet fogadni. A fajmeghatározás eseteiben viszont már nehezen képzelhető el, hogy valaki a kecsegét más halfajjal összetévessze, de nagyon kevés halismerettel kell rendelkezni annak is, aki a pisztrángot vagy a mámát más halfajjal összekeveri. A keszegféléknél viszont, ahol valóban fennáll az összetévesztés lehetősége, ennek nincs jelentősége statisztikai szempontból, mivel ezek a kimutatásokban együtt szerepelnek. A horgászok fogási naplóinak alapján az összesített eredmény- listák adatai lényegében a valós helyzetet tükrözik és ezeket a helyzetmegítéléseknél és a halgazdálkodási tervek készítésénél figyelembe lehet venni. A halfogási statisztikai adatok alapján maximálisan 1.500 tonnára becsülhető reálisan a Balaton sajátságos körülményei között elérhető átlagos évi halfogás, amiből a horgászok részesedése kb. 45 %-ot, azaz 675 tonnát tehetne ki. Ebből a mennyiségből 350 tonna körüli mennyiség nemes hal (ponty, fogassüllő, balin, csuka, harcsa, kősüllő) lehetne. Ilyen célkitűzés azonban csak akkor valósítható meg, ha a tó angolnaállománya 200-300 tonna alá csökken, a fehér busa 80-90 %- át eltávolították a Balatonból, az ezüstkárászt radikálisan visszaszorították, az amurtól pedig mentesítették a tavat. Egyidejűleg szükség lenne a nemes halak fokozott utánpótlására, megfelelő genetikai tulajdonságú ivadékok telepítésére. Az éves halhozam emeléséhez az előbbieken kívül elengedhetetlenül szükséges még a hínámövények védelme, a nádasok regenerálódásának és újratel épülésének elősegítése azért, hogy e vízinövények pusztulása miatt az elmúlt húsz évben a töredékére csökkent növényi bevonat ismét kellő mennyiségben legyen jelen a parti-öv vizében. Korábban ismertettük Biró vizsgálati eredményeit, miszerint a partmenti területek haleltartó képessége egy nagyságrenddel meghaladja a nyíltvízi területekét s ami elsősorban az említett növények vízalatti részén található élőbevonatnak, mint a haltápláléklánc alapelemének tulajdonítható. E tekintetben sokat tehetnek a horgászok, hiszen a horgászat döntően ezeken a partmenti területeken történik. 704
