Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halászata és a balatoni halgazdálkodás
(* Az évi átlag adatok a halászok és a horgászok összesített fogási eredményeire vonatkoznak.) Az 1942-1946 és az 1947-1951 évek között, a pontyfogások évi átlag adataival kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy 1941-től 1945-ig mindössze 103.000 db ponyivadékkal népesítették a Balatont, utána négy évig pedig teljesen szünetelt a pontytelepítés. Az 1906-1910 közötti évek fogási átlagából arra lehet következeim, hogy a Balaton a sokat emlegetet régi halbő időkben sem volt jellemzően "pontytermő" víz. Pedig ebben az időszakban a pontyok még kiúszhattak ívni a berek és a kis- balatoni területekre (a Zala még nem volt gátak közé fogva) és az ivadék is visszajuthatott a tóba, a pontyfogás azonban mégis igen alacsony volt. A fogassüllő fogásnak csak alig több mint egytizedét tette ki, és balinból is többet fogtak mint pontyból. Ennek tudható be, hogy a halászati szakemberek korán felismerték, hogy a Balatonból nagyobb mennyiségű pontyot csak akkor foghatnak, ha a tóba pontyivadékot telepítenek. A pontytelepítést más ok miatt is kivánatosnak tartották, legalábbis erre utalt Ribiánszky és Woynárovich (1962) következő megállapítása: "... keszeg rosszul értékesíti a tó természetes táplálékát. A Balaton minden kh- jára 500-600 keszeg esik, s azokat nagy részben ívás után négy éves korában termeljük ki. Maucha becslése szerint ugyanez a terület ponttyal hasznosítva kh- anként 60 kg-ot is termelhetne a 13-15 kg helyett." Ha túlzottnak is tekinthető Maucha egykori 104 kg/ha-nak megfelelő adata, bizonyos, hogy a 37. sz. táblázatban szereplő 2,80 kg/ha/év pontyfogási teljesítmény igen alacsony a keszegfélék több mint 11 kg/ha/év adatával szemben. A Balaton összes halhozama nemcsak a halászati szakembereket, hanem másokat is arra ösztökélt, hogy keressék annak lehetőségét, hogy miképpen lehetne azt növelni. Bélák Sándor (1974) a balatoni halgazdálkodással kapcsolatban több mint két évtizeddel ezelőtt a következőket írta: "Tudnunk kell, hogy a Balaton halállománya nagyon szegényes, és a halászat sem növekszik úgy, amint az kívánatos és lehetséges lenne. A mintegy 10 ezer főre tehető és egyre nagyobb számú bel- és külföldi horgász szempontjából az egyre kevésbé eredményes horgászat gyakorta bosszúságot jelent... A felszabadulás óta már gyakorta elhatározták a halállomány fejlesztését, a célkitűzés évi 2.000 tonna haltermelés és a nemes halak részarányának megháromszorozása volt. Ennek ellenére az éves halzsákmány az elmúlt tíz év átlagában - a bejegyzett horgászfogásokkal együtt is - csak évi 1.500 tonna, amelynek 80 %-a az ún. "silány hal", és a "jó hal" mindössze 20 %. A területegységre vetített haltermelés a Balatonon hektáronként 12 kg, ami nagyon kevés. Az összfogáson belül a ponty részaránya 3,4 %, ha-onként alig 1 kg. Az összes ragadozó hal részaránya 11,6 %, ha-onként 2,7 kg, amelynek 72 %-a a fogassüllő. Sajnos, ennek a híres balatoni nemes halnak az állománya csökkent leginkább, mert az utóbbi öt évben mindössze 100 tonnát fogtak, az előző öt év 150 685
