Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halászata és a balatoni halgazdálkodás
- A süllőikra gyűjtésén és keltetésén kívül semmilyen más halgazdálkodási beavatkozás (pl. ivadéktelepítés) még nem történt a tóban. A 33. sz. táblázat adatai szerint, tíz év átlagában, átlagosan évi 774,2 tonna halat fogtak ki a Balatonból. A kifogott halak közül a legnagyobb tömeget 492,5 tonnát (63,6 %) a keszeg tette ki. Gardából 159,8 t (20,6 %), fogassüllőből 80,5 t (10,4 %), csukából és compóból együttesen 16,3 t (2,1 %), balinból 10,0 t (1,3 %), pontyból 9,5 t (1,2 %) és harcsából 5,4 t (0,7 %) volt az évi fogási átlag. Néhány halfaj esetében az átlagtól való nagyobb eltérések is előfordultak egyes évekből, ezek azonban nem annyira zavaróak, hogy a statisztikai átlagot ne tekinthetnénk a balatoni halfogási "alaphelyzet" jellemzőjének. Az első világháború idején jelentősen csökkent a halászok által a Balatonból kifogott hal mennyisége és az 1912-1916 közötti évek statisztikai átlaga szerint évi 559,1 tonna volt. A következő években a halfogás tovább csökkent és 1920-ig alacsony szinten maradt. 1921-től kezdve a Balatoni halászat erőteljes fejlődésnek indult és rövid idő alatt évi átlagban 1.000 tonnát meghaladó szinten stabilizálódott a halászzsákmány. A jó fogási eredmények elérésében a már ismertetett technikai fejlesztéseken, a tudatos halgazdálkodási tevékenységen, az orvhalászat határozott visszaszorításán kívül szerepet játszott az is, hogy Lukács Károly lett a Balatoni Halászati Rt. ügyvezető igazgatója, aki 1939-ig sikeres menedzsernek bizonyult. Az 1922-1926 közötti években a halászok összes fogásának évi átlaga 1.029 tonnára emelkedett, majd az 1932-1936 közötti években 1.114 tonnát ért el. Különösen nagy volt a változás az értékes halfajok fogási eredményeiben. Az 1932-1936 közötti időszakban fogassüllőből 192,2 t, pontyból 48,8 t, balinból 20,3 t, harcsából 16,2 t volt az éves fogási átlag. A fogassüllő fogás nagymértékű növekedése a már ismertetett "ikrakeltető-kertek" működtetésének, a pontyfogásoké pedig a már ugyancsak tárgyalt pontytelepítéseknek volt tulajdonítható. 1938- ban Lukács nyugdíjbavonulásának évében a Balatonból összesen 1.332 tonna halat fogtak ki. A második világháború idején ismét csökkent a halászok halfogása. Az 1942- 1946 közötti években az összes fogás évi átlaga 856,4 tonna volt, s ezen belül a fogassüllőé 86 t-ra, a pontyé 24,2 t-ra esett vissza. A csökkenéssel kapcsolatban utalni kell arra, hogy a süllőikra gyűjtése és keltetése nehezebbé vált, az előnevelt pontyivadékkal történő halasítás pedig jelentéktelen mértékűre csökkent. Az is rontotta a halfogási eredményeket, hogy 1944 tavaszától egészen 1945 őszéig veszélyes volt a Balatonon hálóval halászni, illetve egy ideig egyáltalán nem lehetett halászati tevékenységet folytatni. Előbb a Balaton feletti légiharcok, később a tóban elhelyezett többszáz vízi akna akadályozta a halászatot. A második világháború befejezése után rövid ideig még a Balatoni Halászati Rt. halászai halásztak a Balatonon, amelynek halállományában az aknátlanítás során a vízben felrobbantott aknák és a robbantásos halászatok jelentős kárt tettek. 675
